Ami nem rajtunk múlik

„Én ültettem, Apolló öntözte, de a növekedést Isten adta.” 

1Kor 3,6

Könyökünkig földesek voltunk. Kiegyenesítettük sajgó hátunkat, s végignéztünk munkánk eredményén. A szemünk elől talaj fedte magok jó termést ígértek. Több órányi tervezés után elkészítettük a megfelelő talajkeveréket, majd a megemelt ágyásokat – készen voltunk. Megtettük, ami rajtunk állt. Hogy a zöldségmagok mihez kezdenek ezután, az nem rajtunk múlik.

Máskor is előfordult, hogy Isten elvégzett valamit, ami már nem rajtam múlott. A körülményeket én nem alakíthattam, de Ő életet lehelt beléjük. Egyes kapcsolatokért én semmit sem tehettem, de Ő irányítása alatt tartotta őket.

Javierral egymás melletti szobákban laktunk a kollégiumban évtizedekkel ezelőtt. Szobatársaink összejártak, így gyakran voltunk egy társaságban. Együtt főztünk, laza délutánokon együtt mentünk moziba, együtt szurkoltunk focimeccseken. Mikor elkezdtem gitározni, Javier megmutatott néhány akkordot. A sok együtt töltött idő alatt, szomorúan vallom be, nagyon ritkán hoztam szóba az Úrral való kapcsolatomat.

Ballagásunk óta, az elmúlt tizenkét évben nagy ritkán hallottunk egymásról. Ezért lepett meg nagyon a következő email, amit nemrég kaptam tőle:

Sam, szeretném neked megköszönni, hogy része voltál az életemnek a kollégiumban. Kb. négy éve befogadtam lelkembe Krisztust, s ha visszanézek az életemre, szívesen gondolok azokra az emberekre, akiket példaképnek tartottam, akiket követni akartam.

Bár alig beszélgettünk Krisztusról, tudtam, hogy keresztény vagy, és csodáltalak érte. Az elvetett mag, ami hosszú ideig nem hozott termést. Tíz évig készülődött. Örülök, hogy elmondhatom azoknak az embereknek, akik Krisztushoz segítettek engem, mennyire fontosak számomra. – Javier

Sosem gondoltam volna, hogy a csend ennyire beszédes lehet. Alapigénk szerint, ha hűségesen vetjük a hit magját, Isten hűségesen segít annak szárba szökni, s meghozni a termést: a Vele való kapcsolatot.

Szoktál imádkozni valaki megtéréséért? Vagy szoktad kérni Istent, hogy vezesse vissza Magához a gyermekedet, valamelyik szülődet, testvéredet vagy a házastársadat?

Talán mindent megtettél, amit tudtál. Elvetettél minden magot, ami eszedbe jutott. Alázatos voltál. Megosztottad az Igét. Továbbküldtél online bizonyságtételeket. Meghívtad bibliakörbe. Bibliát, lelki könyveket ajándékoztál nekik. Dicsőítő CD-ket küldtél. S még mindig nem bukkant elő a csíra szívük megkeményedett talajából.

Jó volna, ha adhatnék neked egy 5 pontból álló ültetési útmutatót. Ha azt mondhatnám, tedd, amit én is tettem Javier-rel. Elhívtam a bibliakörbe. Az imádkozó kiscsoportunkba. Együtt tanultuk az új gitáros dicsőítő énekeket. Kedvenc igeverseimet összekapcsoltam mindennapi életünk történéseivel.

Igen, ezek mind csodálatos dolgok, de ezek nem a magok, amiket elvetettem a kollégiumban. Akkor én egyszerűen csak megéltem a hitemet, a Jézussal való kapcsolatomat. A példa, amit mutattam, néha látványosabb volt, máskor kevésbé, de akárhogy is, a mag elvetődött. Javier láthatta, hogy mindennapjaimat az Úrban való bizalommal élem meg, hogy számítok isteni beavatkozására, hogy örömmel gondolok Rá.

Nem tudhatom, mennyit imádkoztál, milyen magvakat vetettél el a szeretett személy érdekében. Egyet tudok: ha hűségesen, kitartóan vetjük a magot, Isten méltányolni fogja. Másokat is odavezet szerettünkhöz, hogy megöntözzék az elvetett magokat. És mindenekfölött, meg fogja adni a növekedést. Nyugodtan rábízhatjuk a végeredményt, ami már nem rajtunk múlik.

Uram, köszönöm, hogy szereteteddel veszed őt körül, hogy gondot viselsz megmenekülésére jobban, mint én magam. Segíts, használj fel magvetőként, küldj másokat, akik megöntözik, és kérlek, add meg a növekedést. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2012.05.15. Samantha Reed, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)