Max Lucado: Az Úr az én Pásztorom

Mi emberek, szeretjük a saját utunkat járni. Nem választjuk a könnyű utat. Nem döntünk a mindenki által használt út mellett. Nem akarjuk a legjobb utat. Nem akarjuk Isten útját. Azért, mert mi mindig a saját utunkon akarunk járni. Ézsaiás könyve 53. fejezetének a 6. verse szerint épp ez a problémánk : "Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta."

Nem is gondolnánk, hogy a bárányok csökönyösek. Az állatok közül a juh az, aki legkevésbé tud gondoskodni magáról. Dávid így szólt: " Az Úr az én Pásztorom." Talán elgondolkodunk azon, hogy miért nem talált Dávid egy megfelelőbb metaforát? A bárányok nem túl eszesek. Miért nem gondolt más állatra? Miért nem így fogalmazott: "Az Úr az én Királyom, és én a követe vagyok" ? Mindenki odafigyel egy követre. De ki veszi észre Isten bárányait? Csak egyetlen egy valaki. A Pásztor. És pontosan erre akart Dávid rávilágítani! 


(Forrás: UpWords from Max Lucado, The Lord's my Sheperd, From Traveling Light)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések