2015. május 24., vasárnap

Születés, magatartás vagy vérvonal

„Gondoljatok tehát arra, hogy azelőtt születéseteknél fogva pogányok voltatok. A körülmetéltek, akiknek testét kézzel metélték körül, körülmetéletlennek hívnak benneteket. Abban az időben Krisztus nélkül éltetek, kívül álltatok Izrael életformáján; a szövetségekből s ígéreteiből idegenként kizárva, remény híján és Isten nélkül éltetek a világban. Most azonban ti, akik „távol” voltatok, Krisztus Jézusban „közel” kerültetek, Krisztus vére árán.” 

Ef 2,11-13

Van úgy, hogy meg vagyok elégedve magammal. Van úgy, hogy minden együtt van. Sikerül a napot Istennel töltött csendes percekkel kezdenem, amikor csak mi ketten vagyunk. A szokásos reggeli rohanás három gyerekkel nem borít ki. Egész nap kiegyensúlyozott vagyok, határozott a döntéseimben, bízom a képességeimben.

Más napokon feszült, ideges vagyok és elégedetlen önmagammal, különösen, ha másokon vezetem le a dühömet. A bosszúság már akkor elkezdődik, mikor kiderül, hogy a kelleténél később ébredtem, vagy túl korán, és az agyam rápörög az aznapi elintéznivalókra. A kedvesség tovaszáll, mert hagyom, hogy az élet követelései határozzák meg a hangulatomat. A bizonytalanság beindítja a védekező magatartást. A kételkedés beárnyékolja a hitet.

Egyik nap mosolygós és kedves vagyok – máskor összevont szemöldökkel zsörtölődöm naphosszat. Melyik vagyok igazából?

Mindnyájan elgondolkozunk néha azon, kik is vagyunk valójában, főleg, amikor nem sikerül úgy viselkednünk, ahogy szeretnénk. Ha pedig a válasz napról napra más és más, hajlamosak vagyunk feladni a próbálkozást arra, hogy megváltozzunk, hogy jobbá váljunk.

Mélyre le kellett ásnom, hogy rendet tegyek ebben a dologban. Megpróbáltam, mert hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy tudjam a választ. Ha tudom, ki vagyok valójában Isten szemében, megváltozik a játék menete. Más lesz a motivációm, ez megváltoztatja a céljaimat, és arra indít, hogy hű legyek valódi önmagamhoz, és következetesen ahhoz igazodjam. Isten igazsága rólam szűrőként szolgál a világ hazugságai, az emberek véleménye ellen, megvédi szívemet a sérülésektől.

Mi tehát az, ami meghatározza, ki vagyok?

Az, hogy hova születtem? Hogy kik a szüleim? Az ő szakmai és személyes sikereik vagy bukásaik döntik el, ki vagyok? Számít, hogy hol és kik közé születtem? Két fogadott gyermekem egy afrikai háborús övezetben született. Ez dönti el, hogy kik ők?

Vagy a magatartásunk határoz meg? Évekig a sikereimen, az elvégzett feladatokon mértem le, ki vagyok. Minél több kipipálandó feladat volt a tennivalóim listáján, annál jobban éreztem magam.

Mindkét megközelítéssel van valami probléma. Az első kívül esik a hatáskörömön. Nem szólhatok bele abba, hova születek, kik a szüleim. Hamis jogokkal vagy jogtalansággal ruházhat fel. A másodikra megint csak nem támaszkodhatom. A körülmények, amik meghatározhatják viselkedésemet gyakran szintén nem tőlem függnek. De még ha tudatos a magatartásom, akkor is befolyásolhatják embervoltomból adódó gyengeségek.

Szerencsére van egy más módja is önmeghatározásomnak. Ezt pedig istengyermekségem vérvonala adja. Egy olyan származási vonal, melyet Jézus a halálával vásárolt meg nekem. Ezt olvassuk az efezusiaknak írt levélben: „Most azonban ti, akik „távol” voltatok, Krisztus Jézusban „közel” kerültetek, Krisztus vére árán.”

Az ő áldozata határozza meg kik vagyunk: Isten szeretett gyermekei. Kiválasztottak. Kincsek. Akikért kifizették a váltságdíjat. Akiknek megbocsátottak. Akik érdemesek Isten szeretetére. Ha végiggondolom, elfogadom, és hiszem ezeket a meghatározó személyiségjegyeket, méltóvá akarok válni rájuk. Meg akarok változni. Elhiszem, hogy ez lehetséges.

Istennek hála, nem kell a „megfelelő” helyre születnünk, nem kell „megfelelően” viselkednünk, hogy ezek a személyiségjegyek határozzanak meg. Nem függnek a pénztárcánktól, a bankszámlánktól, a magasságunktól, vagy ismerőseink véleményétől. Ezzé az új személlyé válunk, amikor elfogadjuk Krisztust Megváltónknak.

Születés, magatartás vagy vérvonal? Én már tudom, melyik határozza meg, ki vagyok. Ti is tudjátok?


Mennyei Atyám, köszönöm, hogy elküldted Fiadat, hogy meghaljon értem, és így helyre álljon Veled a kapcsolatom. Segíts, hogy sose felejtsem el, hogy a Te vérvonalad határozza meg, ki vagyok valójában. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Glynnis Whitwer: Birth, Behavior or Bloodline,  Encouragement for today, 2013.05.27.,  www.proverbs31.org/devotions, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése