Magasabban gondolkodni

„Az odafent való dolgokkal törődjetek, ne a földiekkel.” 

Kol. 3:2

Mióta több mint húsz éve hívő lettem, sosem izgatott annyira a mennyek országa, mint mostanában. Az igazat megvallva, eddig alig gondolkoztam róla.

Talán azért volt ez, mert teljesen lekötött, hogyan kell itt a földön Krisztusban élni. S talán a sokat hallott szólás is riasztott: „túlságosan a mennyekben jár ahhoz, hogy a földön hasznát vegyék”.

Óvtak a „mennyekben járástól” barátaim, szeretteim, és a gyülekezeti vezetők is. A mennyre figyelés akadályozza, hogy a földön járj Istennel? Tényleg így van?

Én a Bibliában nem ezt látom, és nem is így tapasztalom.

Jézus azt mondta, hogy mindenek előtt Isten országát keressük (Mt 6:33). Több helyen olvassuk, hogy Isten és Jézus a mennyekben van. Isten szívünkbe oltotta a mennyország ízét (Préd.3:11). E.M. Bound így ír: „A Lélek ereje a mennyhez kapcsol minket, mert ott van Jézus. Szeretjük, gondolkozunk a mennyországról, vágyunk rá, mert Jézus a középpontja, ő a dicsősége.”

Tehát a mennyek országáról gondolkodni, vágyni rá, tervezgetni, milyen lesz az a káprázatos hely az örökkévalóságban, ahol egyesülünk Megváltónkkal - ez is a Krisztusimádásunk egy formája. Rá nézünk, Őt ízleljük. És közben megtelünk reménnyel. A Biblia szerint a remény a hit oltóanyaga bennünk.

A remény segít talpon maradni a földi gondok és fájdalmak között. Örökös optimistává tesz. C.S. Lewis mondja: „A szó legigazabb értelmében, a keresztény zarándokok mindkét világból a legjobbat hordják magukban. Örvendünk valahányszor ez a világ a következőre emlékeztet, és vigasztalódunk, mikor nagyon különbözik tőle.”

„A mennyek országával és az ő kimondhatatlan, sokrétű boldogságával a Szentlélek kitartóan cselekvésre sarkallja a szenteket, felébreszti őket a halálból, növeli buzgalmukat és szeretetüket”- magyarázza Bounds. A mennyország tehát egy stimuláló szer földi életünkben, mely tettekre, szeretetre, Krisztusért való buzgóságra sarkall. Nem elvonja, hanem összpontosítja figyelmünket.

Mindemellett, sosem kellett küzdenem a túlontúl mennyei gondolkodással. Sokkal hajlamosabb vagyok annyira földhöz ragadtan gondolkozni, hogy nem sok hasznomat vennék a mennyben. Rövidlátó módon önmagamra fókuszálok: saját kívánságaimra, szükségleteimre, gondjaimra, a birtokomban lévő dolgokra, a terveimre. Nyomaszt a Rákhel-szerű életmód. Ha nem a magam dolgaira koncentrálok, akkor a világ helyzete ragad magával: a népszerű kultúra, a politika, az időjárás, a gazdaság helyzete.

Amikor az örökkévalóság és a mennyek országának realitása betör a gondolataim közé, figyelmemet felfelé irányítja. Egyenesen fel. Megnyit egy fontos és szükséges perspektívát, és képessé tesz gondolataimat és cselekedeteimet a krisztusi életre irányítani. Újra ezért a jövőbeli helyért és célért kezdek élni.

Szerintem a „túlságosan a mennyekben jár” szólás azokra vonatkozott eredetileg, akik - mint a farizeusok – spirituális tevékenységekkel igyekeztek önerejükből igazak lenni. Vagy azokra, akik olyan sok időt töltöttek a templompadban, hogy megfeledkeztek családjukról, barátaikról, közösségük szolgálatáról. Ők szerintem az Ige meghallói, de nem cselekvői voltak.

Úgy vélem, ezek az emberek nem is igazán gondolkoztak a mennyországról. Mert ahhoz, hogy hű képed legyen Isten országáról, lelki-szellemi értelemben nyitva kell tartanod a szemedet. Értened kell, hova visz az út, mi végre teremttettél.

Gondolkodásod, életed magasabban zajlik.

Uram, segíts, hogy képet alkossak a mennyek országáról, s hogy szenvedélyesen szeretni tudjam. Ezért az országért akarok élni – Királyáért, a törvényei szerint. És segíts, hogy hasznomat vegyék, míg földi utamat járom a folytatásra készülődve. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encougragement for today, 2010. 03.10. Rachel Olsen, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)