Túl sok a szem

„Márpedig Isten helyezte el a tagokat a testben, egyenként mindegyiket, amint akarta. Ha valmennyi egy tag volna, hol volna a test? Márpedig sok ugyan a tag, de a test egy.”

1 Kor 12:18-20

Húsz éves voltam, amikor a barátom így szólt hozzám: „Christa, te nem vagy eléggé nőies”, és szakított velem. Minden önérzetem porba hullt, nemcsak azért, mert szerettem, hanem mert már három éve, mióta keresztény lettem, állandóan a „nem vagy eléggé” üzenet pattogott felém.

Azok, akikkel egy gyülekezetbe jártam, mélyen elköteleződtek Isten követése mellett, és pontos elképzeléseik voltak arról, hogy néz ki egy „jó keresztény lány”. Én nem voltam megfelelő. Úgyhogy nekiláttam kidobni egyéniségemből mindent, ami a „régi” énemet jelentette. Igaz könyveket olvastam, igaz embereket hallgattam, gondosan követtem az előírásokat és tiltásokat. Végül befogadtak a gyülekezetbe, de mindenestül elveszítettem önmagamat, az egyéniség legapróbb morzsáját is.

Egy szem voltam a sok közül (1 Kor 12:17).

Az elvárt öltözékek, tevékenységek, barátok ellenére égetett a szégyen, mert még mindig maradtak bennem olyan részletek, amiket sehogy sem tudtam belegyömöszölni az elém tett „jó keresztény” sajtolóformába. Imádkoztam, hogy olyan legyek mint ez vagy az az asszony, mígnem egy nap rájöttem, hogy az egyetlen ember akinek hasonlóságáért imádkoznom kell: Jézus. Amint ráirányítottam a tekintetemet, látni kezdtem, melyek azok a különbségek bennem, amiket Ő értékesnek talál. Minél inkább akartam Hozzá hasonlítani, annál inkább azzá lettem, amivé Ő teremtett.

A férjem mindegyre azt mondja – általában valami hóbortos ötletemre reagálva -, „én azt szeretem, ha önmagad vagy”, és én ezekben a szavakban az Úr hangját hallom. Istent a népe dicsőíti meg, és ha igyekszünk megszabadulni attól a személyiségünktől, aminek Ő megalkotott, ezzel Őt becsméreljük. Minden egyéni tehetségünk, adottságunk és hóbortunk Őérte van, Őt kell, hogy szolgálja, és számtalanszor megtapasztaltam, hogy Isten olyan helyzetek elé állít, amelyeket épp azokkal a tulajdonságokkal oldhatunk meg, amikkel Ő megajándékozott minket.

Legújabb könyvem (Watch over Me) főszereplői a gyülekezet peremére szorulnak, nem képesek beilleszkedni. Abbi egyéni meggyőződései miatt, Benjamin a szomorúság miatt, amit magában hordoz, Matthew testi fogyatékossága miatt. De mindhárman elérkeznek oda, hogy ők Krisztus testének szükséges tagjai. Ők/mi – szemek, fülek, lábak és orrok /vagyunk. Mindegyikünk betölt egy szerepet Krisztus egyházában, a körülöttünk élők életében. Isten helyezett arra a helyre, ahol vagyunk, hogy különbségeinkkel szolgáljuk és szeressük egymást.

Édes Istenem, Te mindnyájunkat a saját képmásodra alkottál, mindnyájunkat egyedivé. Segíts, hogy szeressük azt az énünket, amit Tőled kaptunk, fedezzük fel erősségeinket, amik Tőled származnak, és örvendjünk nekik. Egyéni gyengeségeinket használd arra, hogy Feléd forduljunk minden nap, hogy kapaszkodjunk ígéreteidbe. Adj alkalmakat, amikor képességeinket a Te dicsőségedre és a körülöttünk élő emberek javára használhatjuk, azokéra, akik már tested tagjai, és azokéra, akik még nem ismernek Téged. Add, hogy egyéni mivoltunk érted égő fény legyen a sötétségben. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Encouragement for today, 2010.03.01. Christa Parrish,  www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések