Maradok vagy készülődöm?

„Készülj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok.” 

Józs 1,2b

Előttem lebegett a lehetőség, hogy továbblépjek karrieremben, missziós szolgálatomban. Három fiam már nagyra nőtt. Az életünk egyenesben volt. Több éves gyermeknevelés után készen álltam munkám következő állomására. Ám ekkor Isten meghökkentő kéréssel lépett közbe, és ez mindent megváltoztatott.

Egyik percben még ott ültem egy nőkonferencián, és élvezettel hallgattam az előadó történetét. A következő pillanatban Isten a szívemen dörömbölt, hogy fogadjak örökbe egy afrikai gyermeket. A meglepetés nem a megfelelő szó. Inkább döbbenet és rémület volt bennem. De megkérdőjelezhetetlen volt a kérés valódisága.

Kb. 60 másodpercbe telt, míg a férjem rábólintott, és kb. hat hónapba, míg megkaptuk a szükséges igazolásokat. Néhány hónap múlva pedig két libériai kislány (8 és 11 évesek) besétált az életünkbe és az otthonunkba. Ezzel pedig tanult hivatásommal kapcsolatos terveimet szegre akaszthattam.

Hiába tudtuk előre, hogy sok mindenre szükségük lesz a lányoknak, nem fogtuk fel kellőképpen, hogy a nélkülözésben töltött hosszú évek hány és hány sebet ejtettek rajtuk. És azt sem, mennyire bonyolult problémákkal szembesülünk majd. Egy valami biztos volt: az új helyzetben szükség van fizikai és érzelmi jelenlétemre.

Így hát elkezdtem nemet mondani más dolgokra. Új lehetőségekre. Régi álmokra. A továbblépésre az úton, amit magaménak hittem. És igent lányaim gondozására.

Úgy éreztem, Isten három évet szán erre a megtorpanásra. Úgy gondolom, nem akart megijeszteni, mert bizony ez már tizedik éve tart. Eleinte biztosra vettem, hogy Isten le akarja cserélni missziós álmaimat és karrieremet e két kislány felnevelésére. És jól esett ez a tudat. Azóta viszont rájöttem, hogy Isten nem csak két lányom felnevelésének feladatát bízta rám, hanem felkészített egy olyan jövőre, amit nem láttam előre.

Isten vitt valahova, csakhogy nekem fogalmam sem volt, hogy hova. Mi történt az idő alatt, míg látszólag egy helyben toporgott a karrierem? A felkészülés évei voltak Isten következő terve számára.

A Bibliában Isten gyakran mondja népének, hogy készüljenek fel arra, ami következik – akkor is, ha nem tudják, mi lesz az. Alapigénkben az izraeliták, akik 40 éve jöttek ki Egyiptomból, közel jártak a földhöz, amit Isten nekik ígért. Mégis lehetetlennek tűnt, hogy eljussanak oda. Nem csak egy népet kellett legyőzni, de egy megduzzadt folyó is ott hömpölygött előttük. És Isten mégis így szólt hozzájuk: „Készülj, kelj át a Jordánon, te és ez az egész nép, arra a földre, amelyet Izrael fiainak adok…” (Józs 1,2b).

Az indulás, a készülődés sokféle lehet. Van egy gyakorlati oldala, mint amikor összecsomagolunk a táborozáshoz. De a felkészülés Isten következő tervére gyakran lelki feladat. Az izraelitáknak újra be kellett bizonyítaniuk, hogy hiszik, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Alá kellett, hogy vessék magukat az Ő vezetésének a maguké helyett, és ami biztos: várakozniuk kellett Isten tökéletes időzítésére.

Velem is ez történt. Isten azt akarta, hogy készüljek fel életem következő lépésére. Hogy ezt tegyem, jobban függnöm kellett az Ő erejétől, és kevésbé számítanom saját képességeimre. Szívemből ki kellett tépnem a büszkeség és a mások fölött való ítélkezés utolsó morzsáját is. Meg kellett tapasztalnom Jézus nevének erejét úgy, ahogy azelőtt sohasem, amíg csak olvastam Róla. Ehhez mind idő kellett.

Amit nem láttam 10 évvel ezelőtt, az a lehetőségek kapuja volt, amit Isten az otthonomon belül fog megnyitni, biztosítva ezzel, hogy családi teendőim mellett is dolgozhassak. Nem láttam, hogyan fog elterjedni az internet, és teszi lehetővé a missziós munkát az egész világon. Isten viszont tudta ezt.

Isten ismerte saját terveit rólam már 10 évvel ezelőtt, és ezekhez hozzátartozott a felkészülésem is.

Talán úgy érzed, hogy terveid csikorogva leálltak. Úgy érzed, olyan lehetőségeket szalasztasz el, amik sosem jönnek vissza? Ne ess kétségbe. Az izraeliták sem látták, milyen csodákra készül Isten. Csak ennyit mondott nekik: készüljetek. Lehet, hogy te is épp ezen a ponton állsz. Ha így van, hidd el, hogy káprázatos lesz a folytatás. Készülj hát.


Mennyei Atyám, terveid velem tökéletesek. Segíts, hogy jobban bízzam Benned, és készüljek fel arra, amit terveztél. És Uram, kérlek, adj türelmet, hogy várni tudjak tökéletes időzítésedre. Jézus nevében, Ámen. 





(Forrás: Encouragement for today, 2015.03.24. Glynnis Whitwer: Going Nowhere or Getting Ready? www.proverbs31.org, fordítás: www.lelekerosito.hu)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések