Remény, amibe kapaszkodhatsz

„Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Remélj Istenben, mert még dicsőíteni fogom, szabadítómat és Istenemet!” 

Zsolt 42,12

Férjem könyvelő egy ipari cégnél, amit súlyosan érintett a mostani válság. Mikor esténként Pat belép az ajtón, homlokán aggodalmat látok, válla a felelősség súlya alatt görnyed.
„Mi lesz, ha…?” kérdések gyötrik. Mi lesz, ha csődbe megy a cég? Mi lesz, ha nem talál más munkát? Mi lesz, ha ki kell vennünk a gyerekeket a főiskoláról, ha el kell adnunk az autót vagy a házat? A havi mérlegkészítéskor Pat kétségbeesése hónapról hónapra egyre mélyül. Sajnos, tudjuk jól, nincs egyedül.
Mindenütt válságban élnek az emberek. Nagymérvű elbocsátások, bezárások, csődbe ment bankok – sokan élnek reményvesztetten. Könnyű átadni magunkat az aggodalomnak, könnyű a férjemnek, nekem… neked?
A nehéz idők nemcsak megingatták a reményemet, de fel is nyitották a szememet arra, hogy gyakran nem a megfelelő dologban reménykedem. Néha azért kell csalódnom, mert reményemet anyagi dolgokba, pénzbe, munkába vagy talán a sikerbe vetettem.
Pál apostol mást állít, szerinte a Krisztusba vetett remény nem csal meg (Róm 5,5). És ez egy olyan ember tanácsa, akinek számtalanszor volt alkalma az elkeseredésre. Számtalanszor volt éhes, kifosztották, hajótörést szenvedett, megverték, bebörtönözték. Mégis, ahelyett, hogy elvesztette volna a reményt, bátorította a lelkét, mint a zsoltáros a fenti igeversben. Kizárólag Istenbe vetették a reményüket mindketten. Akárhogyan alakult az életük, nem csalódtak.
Életünk során elveszthetjük a reményt, de a reménység Istene nem veszít el minket. Ilyenkor különösen fontos, hogy erősen kapaszkodjunk a 2Kor 4,8 igazságába: „Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk.”
Körülvehet a baj, de nem vagyunk egyedül. Mikor a kétség csapdába ejt, jusson eszünkbe, hogy van Segítőnk, van Támaszunk. Isten a mi reményünk. Ne rettegjünk, ne gyötrődjünk, ne érezzünk bizonytalanságot, tehetetlenséget a jövőnkkel kapcsolatban. Ő megígérte, hogy megszabadít.
A reménytelenség oszladozni kezd, ha odafigyelünk Krisztus tanácsára: „Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világ sok bajt okoz nektek, de bízzatok, mert legyőztem a világot” (Jn 16,33). Jézus szavai szerint jöhetnek anyagi válságok, megromolhat az egészségünk, fellázadhatnak gyermekeink, meghalhatnak szeretteink – de Ő mindezt legyőzte. Krisztus nagyobb minden bajnál, ami érhet.
Most Pattel azon dolgozunk, hogy megszabaduljunk a gondtalan élet illúziójától. Sérült világunkban nincs ilyen. A fájdalom és baj nélküli élet vágya: rossz helybe vetett reménység. Isten sosem ígérte, hogy mindig boldogok és egészségesek leszünk. Nem. Ő azt ígérte, hogy ha bizalmunkat Belé vetjük ellenséges körülmények között is, nem fogunk csalódni. Nos, barátnőm, ez egy olyan remény, amibe belekapaszkodhatunk.

Uram, elegem van, többé nem vetem reménységemet emberekbe, dolgokba, pozíciókba. Mától kizárólag Benned reménykedem. Ha a körülmények nem változnak is, bízom Benned, hogy eltöltesz békességeddel, és megadod az erőt, amire szükségem van. Jézus nevében, Ámen.





(Forrás: Encouragement for today, 2012.03.14.Micca Monda Campbell, www.proverbs31.org fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések