Ez az út

„És füled meghallja az igét, mely mögötted szól: ’Ez az út, ezen járjatok!’, amikor jobbra vagy balra letérnétek.”

Ézs. 30:21

Mondjunk igent rá? Olyan nagyszerű lehetőségnek látszik. Amellett, meg is érdemeljük, nem? Úgy értem, semmit se szoktunk magunkért tenni …

Mint már annyiszor, jár az agyam a pro és contra érveken a döntés előtt, amit meg kell hoznunk a férjemmel. Figyelem, amit az agyam mond – vagy a szívem az? Akár az agyam, akár a szívem, a kérdés az, hogy hallgassak-e rá. Bízhatom-e benne?

Mint bizonyára ti is, én is voltam már ebben a helyzetben. Útkereszteződéshez értünk, a lehetőségek világosak, de a helyes irány nem. A papírra vetett „jó” és „rossz” hozadéka egyik vagy másik iránynak, nem adja meg a választ, amire szükségünk van. De a logikusan gondolkodó ember így hozza meg a döntését, nem? Csakhogy nem működik; akkor hát merre menjünk?

Nemrég egyik barátnőm napkelte előtt futott. Egyedül volt az úton, mert a társa jóval előrébb tartott már. Egy mellékutcához ért, ahol nem volt világítás. Sötét volt, nem látta merre kell tovább futnia, megijedt. „Uram, segítened kell”, könyörgött. Ekkor a háta mögött a távolban feltűnt egy autó, lámpája fényt vetett az útra. Ahogy közelebb jött, egyre jobban láthatóvá vált az előre vezető út. Barátnőm úgy érezte, az Úr meg akarja mutatni neki, hogy ahogy futás közben is vele van, az életében is ott áll a háta mögött, fényt sugároz az előtte húzódó ösvényre, és hátulról védelmezi.

Az Ézsaiás könyvéből vett ige alapján eltöprengtem döntéshozatalunk folyamatán, amikor a helyes irányt próbáljuk megtalálni. „Füled meghallja az igét, mely mögötted szól: ’Ez az út, ezen járjatok!” De hányszor halljuk a bölcs tanácsot: „Hallgass a szívedre, akkor jó úton jársz!” Vagy „Hallgass a megérzésedre!”. Ez a hang viszont belülről jön, nem a hátam mögül.

Talán vannak közületek olyanok, akik úgy nőttek fel, mint én, hogy a vasárnapi iskolában új és új igeverseket kellett bebiflázni. Annak idején jónéhány vers teljesen értelmetlennek tűnt. Egyik ilyen a Jeremiás 17:9: „Csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan; ki ismeri azt?” Ez olyan lehangoló volt! Most végre, felnőtt fejjel, kezdem kibontogatni a benne rejlő bölcsességet.

Ismerjük el, nem követhetjük a szívünket. Nem bízhatunk a szívünkben. A szívünk hazugságokat mondhat, olyasmit, amit mi valójában hallani akarunk, és nem az igazságot, amire szükségünk van. Meggyőz arról, hogy amit akarunk, az a helyes, akkor is, ha az nem az Isten útja. Tudom, hogy így van, hallgattam már rá.

Ha útkereszteződéshez érünk, az első, amihez fordulnunk kell, Isten igéje. Oly sok kérdésünkre választ kaphatunk, ha meg akarjuk hallani a Biblia nyújtotta bölcsességet.

Nyisd meg, Urunk, a fülünket, hogy halljuk hangodat a hátunk mögül!

Édes Istenem, Te tudod, úgy nőttem fel, hogy bíztam a szívemben. Legtöbbször nem is tudtam mást tenni. Segíts, hogy kivegyem a hangok zűrzavarából a te üzenetedet a hátam mögül, tanítsd meg, hogy olvassam és megértsem az üzenetet, amit te előre elkészítettél számomra az Igédben. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2010.03.30., www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)