Kevesebb stresszel élni
„Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.”
(Zsolt 107,19-20)
Kórlélektan előadáson ülve éreztem, hogy kipirulok, és a szívem hevesebben ver. Eszembe jutott a kis doboz a blúzom alatt. Néhány napja a kardiológustól kaptam egy monitort azzal az utasítással, hogy mindig nyomjam meg a rajta lévő gombot, amikor érzem, hogy gyorsabban ver a szívem. Most is ez történt, mégpedig egy osztályteremben.
Az előadáson olyan emberekről volt szó, akiknek gyakran vannak testi panaszaik, melyek mögött nem lehet szervi okot kimutatni. Hátha nálam is erről van szó? Mi van, ha a szívproblémáimat csak a stressz és szorongás okozza? Inkább szerettem volna, ha az orvos valami szervi okot talál, semhogy ráírja a kórlapomra, hogy „bolond lány”.
A következő hónapokban elvégzett vizsgálatok alapján végül az orvos alacsony pajzsmirigyműködést állapított meg, amely magyarázhatta szívpanaszaimat. Elkezdtem szedni a felírt gyógyszert, de semmi nem változott. Puszta kíváncsiságból elhatároztam, hogy feljegyzem a körülményeket, amikor az erősebb szívdobogást érzem.
Akkor fordult elő, mikor kiselőadást kellett tartanom a csoportunkban, vagy mikor sötétedés után kellett átmennem egy elhagyott parkon. Akkor, amikor valakivel vitáznom kellett, vagy ha bizonyos emberek közeledtek felém. Egy heti jegyzetelés után meg kellett állapítanom, hogy a tünetek részben összefüggnek a szorongással.
Egy keresztény lány nem szoronghat, vagy mégis? Főleg egy olyan, aki épp lelki tanácsadásból szakvizsgázik. Kétségbeesetten igyekeztem elrejteni testi-lelki küzdelmeimet, de ez egyre nehezebben sikerült. A keresztény lelki vezetésből tanultak segítettek feldolgozni szorongásom okait. Belemélyedtem Isten igéjébe is. A 107. zsoltár 19-20. verse különösen megérintett.
„Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.”
Úgy döntöttem, hogy ebből az igéből fogok kiindulni, elhiszem, és bízni fogok az itt felvázolt akciótervben. Kiáltok az Úrhoz… bízom benne, hogy megment… szava meg fog gyógyítani… és kimenekülök a veremből.
Első lépésként őszintén megfogalmaztam a gondjaimat, a fájdalmamat. Ő ismeri a szívemet, de az, hogy Hozzá kiáltottam, segített legyőzni büszkeségemet, és elismerni, hogy Ő képes arra, amire én nem.
Másodszor, elhatároztam, hogy bízom abban, hogy megszabadít. Amikor éreztem, hogy kételkedni kezdek, imádkoztam, hogy erősítse meg a hitemet, segítsen legyőzni a kételyeket.
Azután elfogadtam szavainak gyógyító erejét. Felismertem, hogy olyan hazugságok uralkodnak bennem, mint hogy engem nem lehet szeretni, meg hogy sosem leszek elég jó semmiben. Ezeknek a hazugságoknak a hangja sokkal harsányabb volt, mint ez igeverseké, amik az ellenkezőjét állítják. De minél gyakrabban ismételgettem a megtanult igéket, és viselkedésemet hozzájuk igazítottam, lassan észrevettem, hogy hinni kezdem őket.
Végül beleegyeztem, hogy kijussak a veremből. Rájöttem, hogy igazából nem is akartam kiszabadulni, mert a szorongás egy módja az irányításnak. Amíg aggódtam, úgy éreztem, kézben tarthatom a helyzetet, tőlem is függ, ami történik. Ha viszont Krisztusra bízom, hogy kihúzzon a szorongás verméből, fel kell adnom mindenfajta irányítást, és teljesen Rá kell bíznom magam. Ez ijesztőnek tűnt! De még ennél is ijesztőbb volt a lassú testi-lelki haldoklás. Azzal, hogy Krisztusra bízom a szabadítást, meg kell változtatnom tekintetem irányát. Arra kell összpontosítanom, ami jó az életemben, s a nehézségben is azt kell néznem, hogy mi jót tanulhatok belőle. Ha Rá bízom magam, akkor minden pillanatban az örömöt kell választanom a kétségbeesés helyett.
Évek múltak el azóta, hogy a szívmonitort kellett viselnem kórlélektan órán. Rájöttem azóta, hogy bár újra meg újra ki vagyunk téve a stressz, a szorongás, az aggódás támadásainak, nem engedhetjük, hogy átszőjék az érzelmeinket, a gondolatainkat. Ehhez csak Istennek van joga. Szembeszállhatunk a szorongással, tudva, hogy Isten az, akinek kezében az irányítás van, Neki megvannak a tervei az életünkre, és semmi értelme izgulni a dolgok kimeneteléért. Ő ugyanakkor a gyógyítónk, a megmentőnk, a Megváltónk. Ő a szabadságunk, a szabadulásunk a szorongás, a stressz, az aggódás verméből.
Kérlek, Uram, segíts, hogy bízzam Benned, hogy átadjam magam gyógyításodnak, hogy több időt töltsek Igéddel és az imádkozással. Szabadíts meg a félelemtől, ments ki a veremből. Köszönöm, hogy gondot viselsz rám, irányításod alatt tartod az életemet, és megszabadulhatok a stressz szorításából. Jézus nevében, Ámen.
Az előadáson olyan emberekről volt szó, akiknek gyakran vannak testi panaszaik, melyek mögött nem lehet szervi okot kimutatni. Hátha nálam is erről van szó? Mi van, ha a szívproblémáimat csak a stressz és szorongás okozza? Inkább szerettem volna, ha az orvos valami szervi okot talál, semhogy ráírja a kórlapomra, hogy „bolond lány”.
A következő hónapokban elvégzett vizsgálatok alapján végül az orvos alacsony pajzsmirigyműködést állapított meg, amely magyarázhatta szívpanaszaimat. Elkezdtem szedni a felírt gyógyszert, de semmi nem változott. Puszta kíváncsiságból elhatároztam, hogy feljegyzem a körülményeket, amikor az erősebb szívdobogást érzem.
Akkor fordult elő, mikor kiselőadást kellett tartanom a csoportunkban, vagy mikor sötétedés után kellett átmennem egy elhagyott parkon. Akkor, amikor valakivel vitáznom kellett, vagy ha bizonyos emberek közeledtek felém. Egy heti jegyzetelés után meg kellett állapítanom, hogy a tünetek részben összefüggnek a szorongással.
Egy keresztény lány nem szoronghat, vagy mégis? Főleg egy olyan, aki épp lelki tanácsadásból szakvizsgázik. Kétségbeesetten igyekeztem elrejteni testi-lelki küzdelmeimet, de ez egyre nehezebben sikerült. A keresztény lelki vezetésből tanultak segítettek feldolgozni szorongásom okait. Belemélyedtem Isten igéjébe is. A 107. zsoltár 19-20. verse különösen megérintett.
„Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől. Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.”
Úgy döntöttem, hogy ebből az igéből fogok kiindulni, elhiszem, és bízni fogok az itt felvázolt akciótervben. Kiáltok az Úrhoz… bízom benne, hogy megment… szava meg fog gyógyítani… és kimenekülök a veremből.
Első lépésként őszintén megfogalmaztam a gondjaimat, a fájdalmamat. Ő ismeri a szívemet, de az, hogy Hozzá kiáltottam, segített legyőzni büszkeségemet, és elismerni, hogy Ő képes arra, amire én nem.
Másodszor, elhatároztam, hogy bízom abban, hogy megszabadít. Amikor éreztem, hogy kételkedni kezdek, imádkoztam, hogy erősítse meg a hitemet, segítsen legyőzni a kételyeket.
Azután elfogadtam szavainak gyógyító erejét. Felismertem, hogy olyan hazugságok uralkodnak bennem, mint hogy engem nem lehet szeretni, meg hogy sosem leszek elég jó semmiben. Ezeknek a hazugságoknak a hangja sokkal harsányabb volt, mint ez igeverseké, amik az ellenkezőjét állítják. De minél gyakrabban ismételgettem a megtanult igéket, és viselkedésemet hozzájuk igazítottam, lassan észrevettem, hogy hinni kezdem őket.
Végül beleegyeztem, hogy kijussak a veremből. Rájöttem, hogy igazából nem is akartam kiszabadulni, mert a szorongás egy módja az irányításnak. Amíg aggódtam, úgy éreztem, kézben tarthatom a helyzetet, tőlem is függ, ami történik. Ha viszont Krisztusra bízom, hogy kihúzzon a szorongás verméből, fel kell adnom mindenfajta irányítást, és teljesen Rá kell bíznom magam. Ez ijesztőnek tűnt! De még ennél is ijesztőbb volt a lassú testi-lelki haldoklás. Azzal, hogy Krisztusra bízom a szabadítást, meg kell változtatnom tekintetem irányát. Arra kell összpontosítanom, ami jó az életemben, s a nehézségben is azt kell néznem, hogy mi jót tanulhatok belőle. Ha Rá bízom magam, akkor minden pillanatban az örömöt kell választanom a kétségbeesés helyett.
Évek múltak el azóta, hogy a szívmonitort kellett viselnem kórlélektan órán. Rájöttem azóta, hogy bár újra meg újra ki vagyunk téve a stressz, a szorongás, az aggódás támadásainak, nem engedhetjük, hogy átszőjék az érzelmeinket, a gondolatainkat. Ehhez csak Istennek van joga. Szembeszállhatunk a szorongással, tudva, hogy Isten az, akinek kezében az irányítás van, Neki megvannak a tervei az életünkre, és semmi értelme izgulni a dolgok kimeneteléért. Ő ugyanakkor a gyógyítónk, a megmentőnk, a Megváltónk. Ő a szabadságunk, a szabadulásunk a szorongás, a stressz, az aggódás verméből.
Kérlek, Uram, segíts, hogy bízzam Benned, hogy átadjam magam gyógyításodnak, hogy több időt töltsek Igéddel és az imádkozással. Szabadíts meg a félelemtől, ments ki a veremből. Köszönöm, hogy gondot viselsz rám, irányításod alatt tartod az életemet, és megszabadulhatok a stressz szorításából. Jézus nevében, Ámen.
(Forrás: Stephanie Clayton: Stressed-Less Living, Encouragement for today, 2013. 03.15.
www.proverbs31.org/devotions, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése