Kelj fel a romokból

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott.” 

Róm 8,28

Nem először olvastam már az Apostolok Cselekedeteit, s őszintén megvallva úgy éreztem, nem tud már semmi újat nyújtani. Aztán elérkeztem a kilencedik fejezethez, s valami a szemem elé ugrott. „Elutasítás” – ez a szó pattant elém, pedig benne sem volt a szövegben. Talán azt láttam meg, amit éreztem aznap: az elutasítást.

Ott tartottam a történetben, hogy Saul, a gyilkos, átalakul Pállá, Krisztus tanítványává. Bár Pál személyisége teljesen megváltozott, sokan elutasították őt múltbeli tettei és életmódja, a híre miatt.

Sőt, miután teljesen odaadta magát Krisztus szolgálatára – feláldozva tanulmányait, életmódját, megmaradva magányosnak, hogy jobban szolgálhassa az Urat –, többször alaptalanul megvádolták, börtönbe vetették, hajótörést szenvedett nem egyszer. Nem furcsa ez egy olyan ember életében, akit Isten elhívott? Isten meghívása ugye meg kellett volna, hogy védje ezektől a dolgoktól?

A betegségre gondoltam, ami hónapokig kínzott. Olyan súlyos volt, hogy hetekig ágyhoz kötött, nem tudtam dolgozni, tevékenykedni, szolgálni. Úgy éreztem, Isten elvetett magától. Értelmetlennek tűnt az egész. Meg se tudnám számlálni, hányféle módon igyekeztem szolgálni Istent. Aztán minden figyelmeztetés nélkül, feltámad a vihar, és betör az életembe. Fellegek tornyosulnak fölém, és hajótörést szenvedek. Így éreztem.

Talán te is átélted már. Talán a családtagjaid, a barátaid, a munkatársaid vetettek el maguktól. Vagy alaptalanul megvádoltak. Talán gúzsba köt az anyagi helyzeted, talán valaki más bűneinek árát kell megfizetned.

Olyan igazságtalannak tűnik az egész. Igyekeztél helyesen élni. Amennyire tudsz, az engedelmesség útján jársz. Hiszel Isten Szavában, bízol az ígéreteiben. Ez a hit sima utazást kéne, hogy biztosítson, nem pedig viharos, hajótöréssel fenyegető hánykolódást, nemde?

Ha végigkövetjük Pál útját, láthatjuk Isten működését az elutasításokban, a próbatételekben, a börtön ideje alatt, a hajótörésekben. Az elutasítás és a bebörtönzés alkalmat adott Pálnak, hogy megossza az evangéliumot a farizeusokkal. A nép megtapasztalhatta Isten hatalmának áradását, látva, hogy Pál túléli a viharokat, a kígyómarást, és még a börtön falai is megrázkódnak, hogy kinyíljanak az ajtók, lehulljanak a bilincsek.

Pál nem hagyta, hogy a körülmények hajótöröttet csináljanak belőle. Nem hagyta, hogy az önsajnálat és a kételkedés eluralkodjanak rajta. Ehelyett azt látjuk az ApCsel 16,22-31-ben, hogy miután letépték ruháját, megbotozták, bedobták a belső cellába, lábát kalodába zárták, ő Szilásszal együtt hangosan imádkozott és énekekkel magasztalta Istent. A rabok a börtönben hallgatták. Isten ereje oly mértékben megnyilvánult, hogy a börtönőr remegve kérdezte meg tőlük: „Uraim, mit kell cselekedjek, hogy üdvözüljek?” A válasz: „Higgy az Úr Jézusban”.

Isten tartotta magát ígéretéhez, hogy mindent a javára fordít ennek az embernek, aki szereti őt, és akit Ő hívott el. Mialatt Pál Istenre hagyatkozott és bízott az Ő hűségében a megpróbáltatások alatt is, sokan megtapasztalták Isten hatalmát, és hitre jutottak.

Ez ránk is igaz. Isten nem pazarolja el fájdalmainkat, az elutasításokat, a „hajótöréseket”, amiket átélünk. Felhasználja ezeket a terveihez – úgy alakítja sorsunkat, hogy mások is tanúi legyenek hatalmának, amivel megváltoztatja az életünket, és higgyenek az élő Istenben.

Ha ez így van – és így van -, a mi feladatunk nem más, mint Pálé: keljünk fel a romokból, hogy életünk tanúsággá váljék, ami másokat is elvezet Jézushoz. Nem ücsörgök már az életem peremén magamat sajnálva. Felkelek, imádkozom, dicsőítem Istent, hogy felragyogtathassa rajtam dicsőségét, és mások is higgyenek Benne.

Uram, bocsásd meg nekem, hogy az önsajnálatban, az elutasítottságban dagonyáztam. Hiszem, hogy te a teljes képet látod. Elhiszem, hogy értelme van a szenvedésemnek. Erősíts meg kérlek, hogy felkeljek a hamuból, és mások láthassák rajtam, hogy Te vagy a segítségem és a megmentőm. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2011.08.23., Micca Monda Campbell, www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2011_11_01_archive.html)