Egyetlen szálon függve

„Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.”

Zsolt 34,20

Van egy kedves barátnőm, akinek a férje úgy döntött, elege van a házasságból. A barátnőm persze tudta, hogy vannak gondok a kapcsolatukban, ez a sokkoló bejelentés mégis letaglózta. Imádkoztunk együtt. Elment tanácsadásra, még a férjét is elvitte magával egyik alkalommal. De hiába próbálkozott bármivel, nem tudta megmenteni széteső házasságukat.

Sosem láttam ilyen elesettnek, reménytelennek, elveszettnek. Egyetlen szálba kapaszkodott. Megértettem, mit érez a sötétségben, amibe került, ismerem a teljes elgyengülést, a szívszorító fájdalmat, mert én is átestem rajtam. Sokan átéltük, hogy hirtelen érkezik egy szörnyű hír, ami teljesen váratlanul ér, és egyetlen reményszálba tudunk csak kapaszkodni.

Talán ilyen helyzetben vagy éppen most. Talán tönkrement egy kapcsolatod. Talán valami függőséggel harcolsz vagy anyagi gondokkal. Bármi legyen is, magányosnak érzed magad, rémült vagy és erőtlen. A helyzeted nehéz, gyötrő, fájdalmas. Érzed, ahogy lazul kapaszkodásod a hitbe.

Láttam, hogy a barátnőm életének szellemi alapozása meginog. Mély kétségbeesésében ő is egyetlen szál reménybe kapaszkodott. Hogy mi volt ez a remény? Isten ígérete a Zsolt 34,20-ban: „Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindből kiszabadítja.”

Hasonló volt a prostituált Ráháb helyzete, akinek a történetét a Bibliában találjuk. Ráháb egy kocsmát tartott fenn közel Jerikó városkapujához. Jerikót rövidesen elfoglalják az izraeliták.

Ráháb hallott Isten nagyságáról, és hitte, hogy Ő az egyetlen igaz Isten. Ezért elrejtette a két izraelita kémet, akiket Józsué, az izraelita hadsereg parancsnoka küldött előre Jerikó felderítésére.

Jerikó királya tudomást szerzett róla, hogy a kémek Ráháb kocsmájában vannak, ezért embereit küldte hozzá, hogy adja ki az ellenséget. A királyi katonák kérdésére, hogy hol vannak a kémek, Ráháb ravaszul úgy válaszolt, hogy az üldözők tovább mentek rossz nyomon, mialatt a zsidó férfiak a ház padlásán rejtőzködtek.

Miután a katonák távoztak, Ráháb kérte a kémeket, hogy mentsék meg őt és a családját. Megígérte, hogy hallgatni fog hollétükről, ha megóvják a családját az izraeliták bevonulásakor. A kémek azt javasolták, akasszon egy piros kötelet az ablakába, ez jel lesz a zsidóknak, hogy védelem alatt áll a ház.

Ráháb engedelmeskedett, és amikor leomlottak Jerikó falai, Ráháb és családjának élete egyetlen reményfonálon függött, azon, hogy a katonák betartják az ígéretüket. Így történt, és Ráháb családostul megmenekült Jerikó pusztulásakor. Védelmet és szabadságot kapott.

Mint Ráhábot, barátnőmet is egyetlen szál remény választotta el a teljes pusztulástól. És ez elégnek bizonyult. Bár a házassága felbomlott, barátnőm nem roppant bele. Mikor mindennek vége volt, Isten szeretete ott maradt számára a reménnyel együtt, amit mindig felajánl, és a békességgel, amit mindig nyújtani szokott.

Mindnyájunknak kell egy reménysugár – egy emlékeztető, hogy amint Józsué megmentette Ráhábot, Isten is megment minket. Talán megváltoztatja a körülményeket, talán nem, de meg tud védelmezni, hogy ne kerüljünk a leomló romok alá.

Ő ott van, ahogy egyetlen szál fonálon függünk. Amikor leggyengébbek vagyunk, elég egyetlen kiáltás, olyasmi, hogy „Uram, segíts!”, ahhoz, hogy Isten keze kinyúljon felénk, és kézbe vegye a helyzetünket. Minket pedig kiszabadítson.

Uram, köszönöm, hogy szabadításod mindenhova elér. Nemcsak a bűneimet veszi le rólam, biztosítva az örök életet, de a mindennapokban is segítségemre van. Segíts Uram, ahogy feléd nyújtom az utolsó, vékony reményfonalat. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Micca Campbell: When You’re Hanging on by a Thread, Encouragement for today, 2013.07.16. www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2013_11_01_archive.html)