„Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől, valaki pedig bolond, patvarkodik” (Péld, 20:3)

            Szeretnénk a problémák kétharmadát kiküszöbölni baráti kapcsolatainkból, a gyülekezeteinkből és az intézményeinkből? Hát persze, hogy szeretnénk! Mindannyian erre vágyunk, vagy nem?  „Az összes gyülekezeti próbatételek kétharmada ebből a forrásból származik.” A szerző persze a pletykálkodásról beszél, de meggyőződéssel vallom, hogy nem értjük, hogy mi is a pletykálkodás a maga valójában. Ez a forrás az, amit belekontárkodásnak, kotnyeleskedésnek, beleavatkozásnak és utasítgatásnak, előírogatásnak nevezek. Mivel nem tudjuk, hogy mi rejlik a pletykálkodás előítélettel megfogalmazott elgondolás hátterében, gyakran azt sem nagyon tudjuk, mit is csinálunk, aztán meg csodálkozunk, miért vannak problémáink. Így aztán engedjétek meg, hogy elmondjak néhány bibliai példát ezekről a bajkeverőkről.

Mi biztosan nem hanyagoljuk el saját kötelességeinket, de rendelkezünk-e a Krisztussal való közösség tapasztalatával? Megengedjük-e Neki, hogy vezesse és irányítsa életünket minden nap minden egyes pillanatában? Házasságom az Ő mennyei rendelkezése szerint való? Az otthonom olyan, ahol angyalok szeretnek időzni? Gyermekeim tanulják szeretni Istent, és életük gyakorlati részévé teszik Őt? Beteljesítjük saját kötelességünket saját életünkben és otthonunkban? Ha nem, akkor talán mi is, csakúgy, mint Péter, azzal a kézre álló feladattal vagyunk elfoglalva, hogy időnket keresztény társaink kötelességeinek felügyeletével töltjük. „Mindenkinek az a kötelessége, hogy Krisztust kövesse, és ne a mások számára kijelölt munka felől aggodalmaskodjon”