Ne ess pánikba, ha hajód homokzátonyra fut!
Volt-e már valami, amibe egész szívedet és lelkedet beletetted, imádkoztál érte, jó szívvel végezted, mert azt hitted, hogy Isten akarata, és végül azt kellett látnod, hogy zátonyra fut?
Abban a történetben, amely a fogoly Pálról és arról szól, hogyan szelte át az Adriát, arról olvashatunk, hogy egy angyal állt meg mellette és arra biztatta, hogy ne féljen (a hurrikán erősségű szelek ellenére se), mert Isten megkíméli az életét és mindazokét, akik vele utaznak a hajón. Ezzel az üzenettel Pál bátorságot öntött őreibe és utastársaiba, de hozzátette: "Egy szigetre kell kivetődnünk" (ApCsel. 27:26).
Úgy tűnhet, hogy Isten, aki azt ígéri, hogy megkímél minden embert, végezhette volna jól is a munkáját, és megmenthette volna a hajót is, meg az embereket is attól a csúfságtól, hogy azon a törmelékfán kelljen kimenekülniük a partra, ami a hajóból megmaradt. Mégsem kímélte meg a hajótörötteket, és minket sem ment meg mindig.
A mennyország nem itt, hanem odaát van. Ha itt mindent megkapnánk, amit szeretnénk, szívünk nem az eljövendőre, hanem erre a világra rendezkedne be. Isten örökké becserkész minket, és elvon ettől a világtól - magához -, és még mindig láthatatlan országához édesget, ahol megtaláljuk, amire itt olyan nagyon vágyunk.
Nem a világ vége tehát, ha valaki zátonyra fut. Ám segít, hogy "ne vígy minket a kísértésbe, abba a kísértésbe, hogy kényelmesen berendezkedjünk a látható dolgokra."
(Elisabeth Elliot)
Ezekből a szavakból gyakorlati bölcsesség szól. Élete során egyszer minden hívő zátonyra fut, és meg kell tanulnunk, hogy ne essünk pánikba, ha a hajó csikorogva megfeneklik egy homokzátonyon. Ezt a magatartást vészhelyzetben bizonyos fokig meg lehet tanulni. Pál írja a Filippi 4:12-ben: "Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.".
(Dr. James Dobson)
Abban a történetben, amely a fogoly Pálról és arról szól, hogyan szelte át az Adriát, arról olvashatunk, hogy egy angyal állt meg mellette és arra biztatta, hogy ne féljen (a hurrikán erősségű szelek ellenére se), mert Isten megkíméli az életét és mindazokét, akik vele utaznak a hajón. Ezzel az üzenettel Pál bátorságot öntött őreibe és utastársaiba, de hozzátette: "Egy szigetre kell kivetődnünk" (ApCsel. 27:26).
Úgy tűnhet, hogy Isten, aki azt ígéri, hogy megkímél minden embert, végezhette volna jól is a munkáját, és megmenthette volna a hajót is, meg az embereket is attól a csúfságtól, hogy azon a törmelékfán kelljen kimenekülniük a partra, ami a hajóból megmaradt. Mégsem kímélte meg a hajótörötteket, és minket sem ment meg mindig.
A mennyország nem itt, hanem odaát van. Ha itt mindent megkapnánk, amit szeretnénk, szívünk nem az eljövendőre, hanem erre a világra rendezkedne be. Isten örökké becserkész minket, és elvon ettől a világtól - magához -, és még mindig láthatatlan országához édesget, ahol megtaláljuk, amire itt olyan nagyon vágyunk.
Nem a világ vége tehát, ha valaki zátonyra fut. Ám segít, hogy "ne vígy minket a kísértésbe, abba a kísértésbe, hogy kényelmesen berendezkedjünk a látható dolgokra."
(Elisabeth Elliot)
Ezekből a szavakból gyakorlati bölcsesség szól. Élete során egyszer minden hívő zátonyra fut, és meg kell tanulnunk, hogy ne essünk pánikba, ha a hajó csikorogva megfeneklik egy homokzátonyon. Ezt a magatartást vészhelyzetben bizonyos fokig meg lehet tanulni. Pál írja a Filippi 4:12-ben: "Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt.".
(Dr. James Dobson)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése