Tűnékeny érzések, vagy az írott Ige tekintélye. Te melyikre építesz?

Válságban levő keresztyén családok közötti munkámban azt tapasztalom, hogy nagyon sokszor ugyanúgy küszködnek, mint a tanítványok. Miközben mélyen gondolatokba merülve bandukolnak az úton, semmi jelét sem látják annak, hogy Jézus a világmindenségnek azon a részén tartózkodik, ahol ők. Képtelenek elhinni, hogy gondja van rájuk, mert nem "érzik" a jelenlétét. A tényekből nem lesznek okosabbak, ezért meggyőződéssel vallják hogy nincs ésszerű magyarázat. Imádságaik nem hoznak azonnali megkönnyebbülést, ezért azt hiszik, hogy nem találnak meghallgattatásra. Ám tévednek. Meggyőződéssel vallom, hogy ilyenkor túl kevéssé hiszünk Isten ígéreteiben, aki azt  mondta, hogy "be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban" (Filippi 4:19)

Ha ma azon a poros emmauszi úton fedezzük fel magunkat, és életünk körülményei miatt tanácstalanok és lesújtottak vagyunk, tanácsot szeretnék adni. Isten hallgatását vagy látszólagos tétlenségét sohase tartsuk érdektelensége jelének! Megismétlem: az Úr elérhetetlenségének érzése semmit sem jelent! Egyáltalán semmit! Igéje végtelenül megbízhatóbb, mint kísérteties érzéseink. Reubin Welch lelkész és író egyszer így fogalmazott: "Istennel még akkor is történik valami, ha semmi sem történik." Megállapítása igaz. Az Úr a maga sajátos módján még akkor is munkálkodik, amikor úgy tűnik, hogy imádságaink csak az üres világegyetemben visszhangzanak.
Életünk alapjait ne tűnékeny érzésekre, hanem az írott Ige tekintélyére építsük! Az Úr megígérte, hogy sohasem hagy el minket (Máté 28:20). Azt is mondta, hogy "ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük." (Máté 18:20). Olyan "barát aki ragaszkodóbb a testvérnél" (Péld.18:24). Arról biztosít, hogy "az Úr szeme az igazakon van, és füle az ő könyörgésükre figyel" (1Péter 3:12). Dávid mondja:

Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. (Zsoltár 39: 7-10)

Ezek az ígéretek és kijelentések még akkor is igazak maradnak, ha lelkünkben semmilyen érzés sem él. Egy bulldog csökönyösségével ragaszkodjunk ehhez az igazsághoz! Mert a "hit szenvedélyes meggyőződéssel való ragaszkodás a bizonytalanságokhoz" - mondta Kierkegaard.
(Forrás: Dr. James Dobson)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések