Elő szoktad venni a manipulálás eszközét?
Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, minta forrás, amelyből nem fogy ki a víz.
(Ézs. 58:11)
Nem biztos, hogy ha jól alakulnak, - éppen a terveid szerint - a dolgok, az mindig Istentől ered. Ezt tapasztalatból mondom, mert én profi vagyok a manipulálásban, tökéletesen tudom irányítani a dolgok alakulását.
Őszintén szólva, nem igazán szeretem ezt a szót: "manipulálni." Felhorzsolja szívem rejtett zugait. De sajnos be kell látnom, hogy valóság az életemben, időnként manipulálok, tudom miként vigyem keresztül akaratomat.
Terveimet tudom olyan nagy lelkesedéssel, olyan fényben feltüntetni, hogy azok csodálatosnak hangzanak. Nem azt mondom, hogy ez teljesen rossz lenne, Isten bizonyos képességeimet fel tudja használni terveihez. De mi történik akkor, ha ezeket a képességeimet nem Isten akarata szerint használom? Mi jó származhat abból, ha nem figyelek Isten időzítésére, vezetésére és akaratára?
Isten megengedi, hogy járjuk saját utunkat, figyelmen kívül hagyva az Ő bölcs vezetését, hogy megtapasztaljuk önfejű döntéseink következményét. Erről is lenne mit mesélnem! Amikor saját akaratomat és vágyaimat elégítem ki, gyakran találom magam mérhetetlen stressz, félelem, aggódás és megbánás örvényében.
Fantasztikus képesség jól és lelkesen képviselni egy ötletet, de Isten akaratán kívül megvalósítani már balgaság.
Nagyon jó dolog, ha stratégiát építünk fel magunkban, ha terveink vannak, de ha közben a saját vágyainkra koncentrálunk, azt helyezzük előtérbe, és az egészből kihagyjuk Istent, vagy háttérbe szorítjuk, semmi hasznunk sem lesz az egészből.
Nem rég egy hatalmas lehetőség kezdett kibontakozni előttem. Tudtam nagyon jól, hogy miként ragadhatnám meg. Tudtam jól, hogy milyen szavakkal, miként tálalhatnám a lehetőségeket hogy elérjem azokat, már felépítettem magamban a stratégiát. Egy valamiben nem voltam biztos, hogy mindez miként illeszkedik bele Isten terveibe? Az egész rólam szól, vagy Isten akarata szerinti? Mert ha Isten volt a lehetőség mögött, akkor tetteim nem voltak manipulatívak, de ha saját vágyaim motiváltak, akkor a motivációm megkérdőjelezhető. Bizonytalan lettem, ezért leálltam abban, hogy keresztülvigyem minden áron a szándékomat, félreálltam és vártam. Aztán kétségbe estem, mert nagyon nehéz volt engedni, hogy a lehetőség kicsússzon a kezem közül. De éreztem, hogy most Istenre kell figyelnem, a bizalmamnak kell erősödnie Benne, mert most a hitemet szeretné mélyíteni Isten.
Abba a tudatba kapaszkodok bele, hogy ha valaminek meg kell lennie, az nem rajtam múlik, hanem egyedül Istenen. Nem arról van szó, hogy most már kényelmesen félreállok, és tétlenül csak elvagyok. Sokkal inkább arról, hogy mindent megteszek addig a pontig, amíg nem kell elővennem a manipulálás eszközét, és azután várok Istenre, hogy tegye meg azt, amit csak Ő tehet, mert biztos vagyok abban, hogy Ő véghez viszi tökéletes akaratát az én zűrzavaros, emberi erőlködéseim nélkül is. És ha ebben a folyamatban nem az én vágyaim teljesülnek, akkor alázatos szívvel megköszönöm neki, hogy Isten megmentett önmagamtól.
Imádkozzunk:
Drága Istenem! Nagyon hálás vagyok örökké való szeretetedért és vezetésedért. Kérlek emlékeztess arra, hogy a Te terveid sokkal tökéletesebbek mint az enyémek. Alázd meg a szívemet azokban a pillanatokban, amikor át akarom venni az irányítást, hogy tökéletesen tudjalak szolgálni. Jézus nevében kérlek, Ámen.
(Ezeket a gondolatokat egy angol oldalon, a Proverbs31-en olvastam)
(Ézs. 58:11)
Nem biztos, hogy ha jól alakulnak, - éppen a terveid szerint - a dolgok, az mindig Istentől ered. Ezt tapasztalatból mondom, mert én profi vagyok a manipulálásban, tökéletesen tudom irányítani a dolgok alakulását.
Őszintén szólva, nem igazán szeretem ezt a szót: "manipulálni." Felhorzsolja szívem rejtett zugait. De sajnos be kell látnom, hogy valóság az életemben, időnként manipulálok, tudom miként vigyem keresztül akaratomat.
Terveimet tudom olyan nagy lelkesedéssel, olyan fényben feltüntetni, hogy azok csodálatosnak hangzanak. Nem azt mondom, hogy ez teljesen rossz lenne, Isten bizonyos képességeimet fel tudja használni terveihez. De mi történik akkor, ha ezeket a képességeimet nem Isten akarata szerint használom? Mi jó származhat abból, ha nem figyelek Isten időzítésére, vezetésére és akaratára?
Isten megengedi, hogy járjuk saját utunkat, figyelmen kívül hagyva az Ő bölcs vezetését, hogy megtapasztaljuk önfejű döntéseink következményét. Erről is lenne mit mesélnem! Amikor saját akaratomat és vágyaimat elégítem ki, gyakran találom magam mérhetetlen stressz, félelem, aggódás és megbánás örvényében.
Fantasztikus képesség jól és lelkesen képviselni egy ötletet, de Isten akaratán kívül megvalósítani már balgaság.
Nagyon jó dolog, ha stratégiát építünk fel magunkban, ha terveink vannak, de ha közben a saját vágyainkra koncentrálunk, azt helyezzük előtérbe, és az egészből kihagyjuk Istent, vagy háttérbe szorítjuk, semmi hasznunk sem lesz az egészből.
Nem rég egy hatalmas lehetőség kezdett kibontakozni előttem. Tudtam nagyon jól, hogy miként ragadhatnám meg. Tudtam jól, hogy milyen szavakkal, miként tálalhatnám a lehetőségeket hogy elérjem azokat, már felépítettem magamban a stratégiát. Egy valamiben nem voltam biztos, hogy mindez miként illeszkedik bele Isten terveibe? Az egész rólam szól, vagy Isten akarata szerinti? Mert ha Isten volt a lehetőség mögött, akkor tetteim nem voltak manipulatívak, de ha saját vágyaim motiváltak, akkor a motivációm megkérdőjelezhető. Bizonytalan lettem, ezért leálltam abban, hogy keresztülvigyem minden áron a szándékomat, félreálltam és vártam. Aztán kétségbe estem, mert nagyon nehéz volt engedni, hogy a lehetőség kicsússzon a kezem közül. De éreztem, hogy most Istenre kell figyelnem, a bizalmamnak kell erősödnie Benne, mert most a hitemet szeretné mélyíteni Isten.
Abba a tudatba kapaszkodok bele, hogy ha valaminek meg kell lennie, az nem rajtam múlik, hanem egyedül Istenen. Nem arról van szó, hogy most már kényelmesen félreállok, és tétlenül csak elvagyok. Sokkal inkább arról, hogy mindent megteszek addig a pontig, amíg nem kell elővennem a manipulálás eszközét, és azután várok Istenre, hogy tegye meg azt, amit csak Ő tehet, mert biztos vagyok abban, hogy Ő véghez viszi tökéletes akaratát az én zűrzavaros, emberi erőlködéseim nélkül is. És ha ebben a folyamatban nem az én vágyaim teljesülnek, akkor alázatos szívvel megköszönöm neki, hogy Isten megmentett önmagamtól.
Imádkozzunk:
Drága Istenem! Nagyon hálás vagyok örökké való szeretetedért és vezetésedért. Kérlek emlékeztess arra, hogy a Te terveid sokkal tökéletesebbek mint az enyémek. Alázd meg a szívemet azokban a pillanatokban, amikor át akarom venni az irányítást, hogy tökéletesen tudjalak szolgálni. Jézus nevében kérlek, Ámen.
(Ezeket a gondolatokat egy angol oldalon, a Proverbs31-en olvastam)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése