Elfogadott kegyelem
"Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez.. Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék" (Ef. 2:8-9)
A kegyelem: meg nem érdemelt ajándék. Ez a teológiai meghatározás, ami teljesen helytálló. Én azonban évek hosszú során át küszködtem azzal, mit jelent ez gyakorlati értelemben, az emberekhez való viszonyulásomban, amikor például hihetetlen módon provokálnak az ügyetlenkedő szerelők. Mit jelent a "meg nem érdemelt ajándék" akkor, amikor az idegesség csak úgy szivárog minden porcikámból?
Elkezdtem hát tanulmányozni Isten Igéjét az Ő lelkének irányításával. Bárhová lapoztam, mindenütt azt láttam, hogy Isten mindig velünk van. Sosem hagy el, és el nem távozik. Amikor Dániel az oroszlánok vermébe került, Isten ott volt. Amikor a három héber ifjút a tüzes kemencébe vetették, Isten ott volt. Amikor Józsué Jerikó falainál állt, Isten ott volt. Mindig ott volt gyermekeivel, hogy megmentse őket az adott pillanatban. A Szentírás azt mondja, kegyelemből tartatunk meg, számomra mégis egyértelmű, hogy Isten az, Aki megtart.
Az évek során tehát a kegyelem szó gyakorlati meghatározása is kikristályosodott bennem, éspedig így hangzik: Isten jelenléte velünk tart minden nap minden órájának minden pillanatában, kedvünket keresi, kérlel, hívogat. Próbál megtartani a jelenben, mindig az adott helyen és pillanatban, hogy vezethessen, irányíthasson, erősíthessen, megmenthessen és helyreállíthasson. Ez az isteni befolyás érdemtelenül árad ránk. Nem tettünk semmit azért, hogy kiérdemeljük. Nem tudjuk megvásárolni. Egészen egyszerűen Isten naponkénti ajándéka ez, aki mindenki számára elérhetővé teszi kegyelmét, még a legnagyobb bűnösnek is, amilyennek én tekintem magam.
Ha az egyenlet rám vonatkozó oldalát nézem, a megváltás részemről egy döntés, amikor az isteni ajándékot az adott pillanatban igénybe veszem. Isten szabad erkölcsi lénynek teremtett mindnyájunkat. Ő ellát bennünket kegyelmével, erejével, bölcsességével. Nekünk egyszerűen el kell döntenünk, hogy együttműködünk azzal.
Isten oldaláról a megváltás azt jelenti: hosszútűrő Istenünk kitartóan követ, fogságba ejti, és meghódítja teljes szívünket. Ő teljesen nekünk adta önmagát. Cserébe azt kéri, mi is adjuk át teljes lényünket neki, minden tudatos döntésünkkel együtt.
Isten a kezdeményező. A mi részünk az, hogy valahogy reagáljunk. Emiatt mondhatjuk azt, hogy a kegyelem teljes mértékig ajándék. Ezért nevezi az Ige Istent a hit kezdőjének és bevégzőjének. A kegyelem tehát a Szentlélek Isten befolyása a szívünkben napról napra, óráról órára, pillanatról pillanatra, hogy Ő legyen látható, és nem mi magunk. De vajon igénybe vesszük-e ezt a kegyelmet?
(Jim Hohnberger)
A kegyelem: meg nem érdemelt ajándék. Ez a teológiai meghatározás, ami teljesen helytálló. Én azonban évek hosszú során át küszködtem azzal, mit jelent ez gyakorlati értelemben, az emberekhez való viszonyulásomban, amikor például hihetetlen módon provokálnak az ügyetlenkedő szerelők. Mit jelent a "meg nem érdemelt ajándék" akkor, amikor az idegesség csak úgy szivárog minden porcikámból?
Elkezdtem hát tanulmányozni Isten Igéjét az Ő lelkének irányításával. Bárhová lapoztam, mindenütt azt láttam, hogy Isten mindig velünk van. Sosem hagy el, és el nem távozik. Amikor Dániel az oroszlánok vermébe került, Isten ott volt. Amikor a három héber ifjút a tüzes kemencébe vetették, Isten ott volt. Amikor Józsué Jerikó falainál állt, Isten ott volt. Mindig ott volt gyermekeivel, hogy megmentse őket az adott pillanatban. A Szentírás azt mondja, kegyelemből tartatunk meg, számomra mégis egyértelmű, hogy Isten az, Aki megtart.
Az évek során tehát a kegyelem szó gyakorlati meghatározása is kikristályosodott bennem, éspedig így hangzik: Isten jelenléte velünk tart minden nap minden órájának minden pillanatában, kedvünket keresi, kérlel, hívogat. Próbál megtartani a jelenben, mindig az adott helyen és pillanatban, hogy vezethessen, irányíthasson, erősíthessen, megmenthessen és helyreállíthasson. Ez az isteni befolyás érdemtelenül árad ránk. Nem tettünk semmit azért, hogy kiérdemeljük. Nem tudjuk megvásárolni. Egészen egyszerűen Isten naponkénti ajándéka ez, aki mindenki számára elérhetővé teszi kegyelmét, még a legnagyobb bűnösnek is, amilyennek én tekintem magam.
Ha az egyenlet rám vonatkozó oldalát nézem, a megváltás részemről egy döntés, amikor az isteni ajándékot az adott pillanatban igénybe veszem. Isten szabad erkölcsi lénynek teremtett mindnyájunkat. Ő ellát bennünket kegyelmével, erejével, bölcsességével. Nekünk egyszerűen el kell döntenünk, hogy együttműködünk azzal.
Isten oldaláról a megváltás azt jelenti: hosszútűrő Istenünk kitartóan követ, fogságba ejti, és meghódítja teljes szívünket. Ő teljesen nekünk adta önmagát. Cserébe azt kéri, mi is adjuk át teljes lényünket neki, minden tudatos döntésünkkel együtt.
Isten a kezdeményező. A mi részünk az, hogy valahogy reagáljunk. Emiatt mondhatjuk azt, hogy a kegyelem teljes mértékig ajándék. Ezért nevezi az Ige Istent a hit kezdőjének és bevégzőjének. A kegyelem tehát a Szentlélek Isten befolyása a szívünkben napról napra, óráról órára, pillanatról pillanatra, hogy Ő legyen látható, és nem mi magunk. De vajon igénybe vesszük-e ezt a kegyelmet?
(Jim Hohnberger)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése