És történt ezek után...
Kevés kifejezés van a Szentírásban, amely annyi csendes erőt hordozna, mint ez:
„Történt ezek után.”
Nem az, hogy elpusztított.
Nem az, hogy végérvényesen meghatározott.
Hanem az, hogy a történet gördült tovább.
Minden sötét éjszaka, minden fájdalom, amelyről azt hittem, sosem enyhül, minden megválaszolatlan ima, amely szinte kiszakította a lélegzetem – egyik sem maradt örökre. Mind csak átutazók voltak, nem állandó lakók. És egy nap, éppen úgy, ahogy minden vihar, amelyet Isten gondviselése megengedett, ezek is elmúlnak.
Most még a közepében vagyok. A fájdalom nem engedett szorításából. Az imádság még nem vált bizonyságtétellé. A könnyek még mindig átáztatják a párnámat, és a teher nem emelkedett le rólam. De ez a halk, szelíd mondat hordoz engem:
„Történt ezek után.”
Ez azt jelenti, hogy az évszakok változnak.
Ez azt jelenti, hogy a fájdalomnak van lejárati ideje.
Ez azt jelenti, hogy Isten írja az utolsó fejezetet – és már kijelentette, hogy ez a mostani szenvedés nem lesz a pont a történetem végén.
Eljön a nap, amikor ez a völgy csupán emlék lesz.
Eljön a nap, amikor az imádság dicséretté változik.
Eljön a nap, amikor a teher lehull, és visszatekintve meglátom majd Isten ujjlenyomatát minden apró részleten, amely egykor elviselhetetlennek tűnt.
Most még reszkető reménnyel várok.
Most még kapaszkodom az ígéretbe, hogy bár nem látom, a menny már mozdul.
Most még újra és újra emlékeztetem a lelkemet: ami végtelennek érződik, az csak áthalad rajtam.
Mert az Ő Igéje sosem hazudik.
És az Ő Igéje ezt mondja:
„Történt ezek után.”
Nem azért, hogy összetörjön.
Nem azért, hogy elpusztítson.
Hanem azért, hogy elvezessen arra a helyre, ahol az Ő dicsősége felragyog.
Még nem múlt el, de közeledik a fordulat.
És amikor eljön, ámulattal fogok állni, mert ami egykor összetört, az lett az eszköz, amely közelebb vitt Hozzá.
Forrás: Sarah Trent
Ámen!
VálaszTörlésÁMEN!
VálaszTörlés