Jobb, mint egy tündérmese
„Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” Zsoltárok 34:18
Amikor úgy nősz fel, hogy alig éled túl a mindennapokat, akkor felhagysz az álmodozással és a reménykedéssel. De az az Isten, akit én csak kitalációnak hittem, már elkezdte megírni a szabadítás történetét, amire soha nem számítottam — egy történetet, ami egy cipősdobozzal kezdődött, és olyan szeretettel végződött, amiről nem is hittem, hogy valaha megtapasztalom.
A volt Szovjetunióban születtem és nőttem fel. Az otthonom kívül-belül összetört. A szüleim gyakran részegek voltak, a kishúgommal pedig napjaink nagy részét étel keresésével töltöttük, néha leveleket ettünk. Gyerekként szerettem a rózsaszínt és babákkal akartam játszani, de soha nem gondoltam volna, hogy lesznek játékaim vagy bármi rózsaszínem.
Nyolcéves voltam, amikor a szüleimet börtönbe zárták lopásért. Az árvaház, ahová a húgommal kerültünk, valóságos megkönnyebbülést jelentett. A felnőttek ott segítettek felnevelni a húgomat, iskolába járattak minket, és megvédtek a bántalmazó otthonunktól. Mégis, reményünk nem volt. Nem volt semmink, és nem volt okunk arra, hogy jövőt várjunk.
A legmélyebb ponton, amikor szeretetlennek és értéktelennek éreztem magam, Isten egy váratlan ajándékot adott nekem: egy színes papírba csomagolt cipősdobozt.
Féltem kinyitni, mert tartottam tőle, hogy ez is csak hamis remény lesz. Mi van, ha belül nem olyan fényes, mint kívül? De elámultam, amikor megláttam, hogy a doboz tele van rózsaszín ajándékokkal — és még egy baba is volt benne.
A legnagyobb hatást azonban egy színes füzet gyakorolta rám, ami Jézusról és az Ő irántam való szeretetéről szólt. Soha nem hallottam még ilyen szeretetről. Azt hittem, ez csak tündérmese. A mindenség Teremtője lejött, és meghalt valakiért, mint én? Nem tudtam felfogni. Mégis, a kételyeim közepette remélni kezdtem, hogy ez igaz történet, és talán tényleg van Valaki, aki vigyáz rám. Elkezdtem imádkozni Istenhez, hogy adjon nekem egy szerető családot.
Amikor 12 éves voltam, Isten adott egy keresztény családot, akik örökbe fogadtak engem és a húgomat.
Isten az örökbefogadó szüleimet használta fel arra, hogy megmutassa: Ő jó Atya. A szüleim még azt is megtanulták, hogyan kell kimondani a nyelvemen: „Szeretlek.” Amikor attól féltem, hogy elveszíthetem a szeretetüket, vagy hogy bármilyen rosszaság miatt el fognak küldeni, a szüleim mindig megnyugtattak: „Isten szeret téged, mi is szeretünk, és nincs semmi, amit tehetnél, ami ezen változtatna.”
Eleinte szégyelltem magam, és nemkívánatosnak éreztem magam a sok sérülésem miatt. De Isten megmutatta, hogy még a sötétségben is akar engem, és közel van hozzám, amikor összetört a szívem.
Ahogy a 34. zsoltár 18. verse mondja: „Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.”
Most már látom az Ő kéznyomait az életemben. Ő gondoskodik rólam, helyreállítja az összetört lelkemet, és Ő az én vigaszom. Támaszkodhatok rá, mert tudom, hogy Ő mindent kézben tart.
Uram, a Te szereteted jobb, mint bármelyik tündérmese. Köszönöm, hogy mindig jelen vagy, mindig gondoskodsz, és mindig irányítod az életemet. Benned találom meg az örök vigaszt. Segíts, hogy minden helyzetben bízzak Benned. Jézus nevében, Ámen.
.jpg)
Forrás:
by Elena Nicholson
Better Than a Fairy Tale
September 29, 2025
Megjegyzések
Megjegyzés küldése