Biztonságra lelni, amikor egyedül érzed magad
Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled. (5 Mózes 31:6)
Látják mások is, hogy remeg a szám? Beugorjak a mosdóba, hogy megnézzem?
Az első napom az új iskolában egyenlő volt a „visszatéréssel a szorongáshoz”. Éreztem, hogy Isten azt akarja, hogy keresztény iskolából állami iskolába iratkozzak át, hogy ott fényt vigyek neki. Így is tettem… és rettegve vártam.
Nem örülsz néha annak, hogy nem tudjuk, milyen nehéz lesz engedelmeskedni Istennek? Az iskola váltás sokkal nehezebb volt, mint vártam. Láthatatlannak éreztem magam; a bizonytalanság gyökeret próbált verni bennem. Úgy tűnt, nincs hely, ahová tartoznék.
Ismét magányos voltam, és szomorú zenét hallgattam a sötét hálószobámban. A visszautasítás gondolatai kavarogtak a szívemben. De még abban a nehéz pillanatban is éreztem, hogy Isten megadja nekem a szükséges vigaszt.
Velem volt.
A Szentírás megnyugtatott, hogy bár magányosnak éreztem magam, valójában nem voltam az: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled. (5 Mózes 31:6)” (Mózes 5. könyve 31:6).
Bár nehéz volt, mégsem volt rossz döntés. Néha Isten útját követni, bár ez a legjobb út, egyben a legnehezebb is. Ahogy Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A bilágon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33, NIV).
Isten békességet adott nekem a nehéz helyzetemben. Nem oldotta meg azonnal a magányosságomat. Nem lett hirtelen baráti köröm, vagy valaki, akivel rendszeresen beszélhettem volna, de megtapasztaltam az Ő békés jelenlétét.
Isten békéje téged is körülölelhet a hálószobád sötét éjszakájában, az iskola folyosóján, a munkahelyed irodájában vagy a nyüzsgő konyhádban. Ha Jézust követed, bárhol is legyél, Ő veled van, érted van és benned van.
Az, hogy emlékeztettem magam arra, hogy nem vagyok egyedül, és elmélkedtem a Szentíráson, megadta nekem a bizalmat, hogy továbbmenjek. Megtanultam imádkozva személyre szabni azokat a bibliai verseket, amelyekben Isten közvetlenül az Ő népéhez szól vagy róluk beszél, azáltal, hogy a nevemet tettem bele, ami segített megőrizni őket az emlékezetemben. A Szentírás erőt adott nekem, hogy legyőzzem a szívemet elárasztó szorongást.
Sok évvel később is szándékosan személyre szabom a szentírásokat. Te is megteheted! Ha gondolatainkat Isten gondolatai felé fordítjuk, az emlékeztet bennünket:
Isten mindig velünk van (Józsué 1:9).
Isten harcol értünk, és megbízható (Mózes 5. könyve 1:30).
Isten a mi Segítőnk (Zsoltárok 10:14).
Isten támogat és erőt ad nekünk nehéz helyzetekben (Ézsaiás 41:10).
Isten vezet minket (Zsoltárok 139:10).
Isten felemel minket, és mi az Ő erejében állunk (Zsoltárok 28:7).
Atyám, köszönöm, hogy amikor bizonytalanul érzem magam, Te vagy a biztonságom. Neked köszönhetően állok. Jézus nevében, ámen.
(forrás:https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/09/27/finding-security-when-your-mind-says-youre-all-alone
fotó:pinterest.com)
Nem örülsz néha annak, hogy nem tudjuk, milyen nehéz lesz engedelmeskedni Istennek? Az iskola váltás sokkal nehezebb volt, mint vártam. Láthatatlannak éreztem magam; a bizonytalanság gyökeret próbált verni bennem. Úgy tűnt, nincs hely, ahová tartoznék.
Ismét magányos voltam, és szomorú zenét hallgattam a sötét hálószobámban. A visszautasítás gondolatai kavarogtak a szívemben. De még abban a nehéz pillanatban is éreztem, hogy Isten megadja nekem a szükséges vigaszt.
Velem volt.
A Szentírás megnyugtatott, hogy bár magányosnak éreztem magam, valójában nem voltam az: „Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek tőlük, mert maga az ÚR, a te Istened megy veled, nem hagy el téged, és nem marad el tőled. (5 Mózes 31:6)” (Mózes 5. könyve 31:6).
Bár nehéz volt, mégsem volt rossz döntés. Néha Isten útját követni, bár ez a legjobb út, egyben a legnehezebb is. Ahogy Jézus mondta: „Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A bilágon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot” (János 16:33, NIV).
Isten békességet adott nekem a nehéz helyzetemben. Nem oldotta meg azonnal a magányosságomat. Nem lett hirtelen baráti köröm, vagy valaki, akivel rendszeresen beszélhettem volna, de megtapasztaltam az Ő békés jelenlétét.
Isten békéje téged is körülölelhet a hálószobád sötét éjszakájában, az iskola folyosóján, a munkahelyed irodájában vagy a nyüzsgő konyhádban. Ha Jézust követed, bárhol is legyél, Ő veled van, érted van és benned van.
Az, hogy emlékeztettem magam arra, hogy nem vagyok egyedül, és elmélkedtem a Szentíráson, megadta nekem a bizalmat, hogy továbbmenjek. Megtanultam imádkozva személyre szabni azokat a bibliai verseket, amelyekben Isten közvetlenül az Ő népéhez szól vagy róluk beszél, azáltal, hogy a nevemet tettem bele, ami segített megőrizni őket az emlékezetemben. A Szentírás erőt adott nekem, hogy legyőzzem a szívemet elárasztó szorongást.
Sok évvel később is szándékosan személyre szabom a szentírásokat. Te is megteheted! Ha gondolatainkat Isten gondolatai felé fordítjuk, az emlékeztet bennünket:
Isten mindig velünk van (Józsué 1:9).
Isten harcol értünk, és megbízható (Mózes 5. könyve 1:30).
Isten a mi Segítőnk (Zsoltárok 10:14).
Isten támogat és erőt ad nekünk nehéz helyzetekben (Ézsaiás 41:10).
Isten vezet minket (Zsoltárok 139:10).
Isten felemel minket, és mi az Ő erejében állunk (Zsoltárok 28:7).
Atyám, köszönöm, hogy amikor bizonytalanul érzem magam, Te vagy a biztonságom. Neked köszönhetően állok. Jézus nevében, ámen.
fotó:pinterest.com)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése