Bűnösök keresése

"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat. Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre."

Lukács 15:4-7

Micsoda furcsa lecke a „sikeres juhászkodásról”! Ha az egész nyájat elhagyjuk csak azért, hogy egyetlen elveszett juhot keressünk, vajon nem kockáztatjuk-e a többi kilencvenkilenc elvesztését? De kit érdekel? A pásztort biztosan nem! Ő szerette a kilencvenkilencet, de a szíve az elveszett juhnál volt. Miután mindenhol kereste, végül megtalálta, és vállára vette. Hazavitte, és meghívta a barátait, hogy együtt örüljenek vele. Az elveszett megtaláltatott!

A legtöbb ember megérti azt az Istent, aki megbocsát azoknak a bűnösöknek, akik hozzá térdelnek és kegyelmet kérnek. Az emberek megértik a szigorú Istent is, aki a bűnöst a porba kényszeríti, térdein a bocsánatért. Egy ilyen Istent még értelmezni is könnyebb.

De egy Isten, aki ténylegesen elindul, hogy megkeresse a bűnösöket, és megbocsásson nekik? Egy Isten, aki felkeresi a lázadókat, hogy megmentse őket? Egy Isten, aki életét adná az ellenségeiért? Nem csoda, hogy Jézus szeretete előtt ámulatba esünk!

Az, hogy a Jó Pásztor elhagyja a nagy nyáját, hogy egyetlen bűnöst se veszítsen el, gondoskodásának bőségét mutatja. Az pedig, hogy a megtalált elveszettet vállán viszi, gyengédségének bőségét tükrözi.

Uram, ez a példabeszéd megmutatja, mennyire törődsz azokkal, akiket szeretsz. Köszönöm, Pásztor!

https://joniandfriends.org/daily-devotional/searching-for-sinners/
https://www.pexels.com/hu-hu/foto/termeszet-mezo-palya-videki-taj-28086733/