A legbiztosabb módja, hogy ma elszalasszuk Jézust

Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál. (Példabeszédek 8:17)

A naptáram tele volt, de a kamrám üres, ezért elsiettem a boltba a korai megbeszélésem előtt. 

Amint a bevásárlószatyrokat a csomagtartóba pakoltam, csörgött a telefonom. „Jó hír!” — hallottam egy ismerős hangot. „A láthatatlanná tévő bájital, amit ma reggel ittam, bevált! Küldök róla fotót, hogy lásd.”

Nem sokkal később egy kép bukkant fel az üzeneteim között: valaki tolt egy bevásárlókocsit. Az illető rajtam lévő rózsaszín sapkát viselte. A fekete kabátomat. A zöld válltáskámat.

„Ki készítette ezt a fotót?” — kérdeztem zavarodottan.

„Én” — nevetett a barátnőm. — „Épp akkor láttalak, amikor elhaladtál mellettem a gabonapelyhek polcai között.”

Amikor megértettem, mi volt a titokzatos hívás célja, nevettem vele együtt. Nem vettem észre, hogy ott állt. Ahogy mentem a munkába, azonban a derűm lassan bosszúsággá alakult: mi mindent nem veszek észre, amikor sietek?

A kérdés ott maradt a fejemben, és a gyomrom összeszorult a felismeréstől: Jézust.

Nosztalgiával idéztem fel az ezüsthajú vasárnapi iskolai tanárom szavait, amit minden óra végén mondott: „Gyerekek, ha teljes szívvel keresitek Jézust, megtaláljátok Őt.”

Emlékem felidézte a Példabeszédek 8:17-et is: „Akik szeretnek, azokat szeretem, s aki keres, az rám is talál.” Ebben az örök érvényű igazságban rejlik a tanulság mindazok számára, akik szeretnék világosabban látni Jézust.

A héber szó, amely itt a „keresni” jelentését hordozza, nem csupán szemlélődést jelent, hanem odafigyelést és szándékot. Olyan törekvést, mint amikor valaki alaposan átfésüli a partot kagylók után kutatva, vagy egy túrázó újra és újra végigjárja ugyanazt az ösvényt.

Ez a fajta keresés több, mint egy futó pillantás — nehéz ezt gyakorolni, ha sietünk. Lehet, hogy nem is vesszük észre mindennap, de a tempónk befolyásolja, mennyire tiszta a látásunk.

A sietség nem feltétlenül csak a lépéseink gyorsaságában mutatkozik; lehet, hogy a gondolataink rohannak. Akár aggodalmak, akár kavargó gondolatok hajtanak, akár gyorsan lépkedünk, akár kapkodunk, az eredmény ugyanez: a sietség akadályozza a teljes szívvel való keresést.

Ha folyton rohanunk — a testünkben vagy az elménkben — nem tudunk teljesen a jelenben lenni. És ha a figyelmünk máshol kalandozik, könnyen elsiklik mellettünk az, ami közvetlenül előttünk van:

Egy barát mosolya a boltban.
A napfényes horizont szépsége.
A szomszéd szemében megbúvó fájdalom.
Isten jelenléte az életünkben.

Ezért az utóbbi időben úgy döntöttem: lassítok, megnyugtatom az elmémet, és tudatosabban osztom be az időmet, hogy átgondolhassam a tempómat.

Ugyanaz az Isten, aki engem is lát (Jób 34:21), meghív engem, hogy én is lássam Őt. És nem szeretném elmulasztani azt a hűséges Barátot, aki útközben elénk lép.

Drága Jézus, lassítsd le a szívemet, és segíts észrevenni a jelenlétedet a nap folyamán. Látni akarlak Téged. Jézus nevében, ámen.

(forrás:https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/09/13/the-quickest-way-to-miss-jesus-today

fotó:pinterest.com)