Az ima, amely megváltoztatta, hogyan beszélek Istennel
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. Máté 5:8
Nem akartam kimondani, érezni vagy küzdeni vele. Mégis tudtam, hogy lehetetlen megoldani azokat a problémákat, amelyeket nem vagyok hajlandó elismerni.
Nem voltam biztos abban, hogy az Úr valóban velem van.
Állandóan az a gyanúm volt, hogy más keresztényeknek sokkal közvetlenebb kapcsolatuk van Istennel, mint nekem. Úgy tűnt, nekik minden összeáll. Hála-naplót vezettek, és mindig volt bőven miről írniuk. Amikor együtt tanulmányoztuk a Bibliát, ők elképesztő kijelentéseket kaptak: „Ezek a versek igazán a szívemhez szóltak… Az Úr most mutatott nekem valami csodálatosat… Látom az Ő kezét munkálkodni.”
Én pedig legszívesebben csendben összepakoltam volna a jegyzeteimet meg a Bibliámat, és hazamentem volna. Mit hagyok ki?
De túl féltem ahhoz, hogy bevalljam a bizonytalanságomat, vagy kérdéseket tegyek fel, ezért csendben maradtam. Közben pedig nem tudtam szabadulni a nyugtalanító gondolatoktól: Ha Jézus tényleg törődik velem, miért tűnik úgy, mintha elrejtőzne előlem? És ha Jézus valóban kapcsolatot akar velem, miért nem látom Őt, miért nem hallom Őt, és miért nem tudom jobban megismerni?
Ekkor eszembe jutott egy tanács, amit egyszer a kapcsolatok javításáról hallottam: ha az emberek szeretnék elmélyíteni a kapcsolatukat barátaikkal és családjukkal, világosabban kell megfogalmazniuk a vágyaikat.
Talán Jézus felé is így kellene fordulnom. Ezért leírtam három dolgot, amire a Vele való kapcsolatomban vágyom:
- Látni akarlak.
- Hallani akarlak.
- Meg akarlak ismerni.
Ezután elolvastam Máté 5:8-at: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” Nem a tökéletes ember az, aki meglátja Istent, hanem a „tiszta szívű”, az, aki valóban Őt akarja követni.
Így hozzátettem még a listámhoz: „Minden nap teljes szívből akarlak követni, és mielőtt a lábam a földet érné, kimondani Neked: igen.” Ahogy ezt nap mint nap imádkoztam, tudatosan kezdtem keresni Istent, és várakozással élni, hogy válaszolni fog.
Már több mint 25 év telt el azóta, hogy elkezdtem így imádkozni.
És más ember lettem attól, hogy megtanultam Jézus jelenlétében élni, és naponta megtapasztalni Őt. Ez egy tudatos, mindennapos törekvés volt: keresni Őt a váratlan helyzetekben is. A jóban, a kevésbé jóban, és mindenben, ami közte van.
Ma már, ha visszatérnek a kételyek, amelyek régen kísértettek, nem sodornak kétségbeesésbe és pánikba. Nem félek attól, hogy a kétely a gyenge hitem jele. Inkább úgy tekintek rá, mint egy meghívásra: hogy továbbra is keressem az Urat.
Drága Uram, a legnagyobb vágyam, hogy egyre jobban megismerjelek, és lássalak életem minden területén. Ma is igent mondok Neked, és kinyilvánítom, hogy bízom a Te tervedben. Jézus nevében, Ámen.
kép:pinterest
Megjegyzések
Megjegyzés küldése