Hogyan látja Isten a nőket? – Egy valódi üzenet nőknek
Talán bátran kimondhatjuk, hogy a nőket a Szentírásban sokszor háttérbe szorították – gyakran névtelenek maradtak, elhallgattatták őket vagy bántalmazást szenvedtek el –, mégis, a történeteiknek hatalmas jelentősége van. A Biblia minden ember számára jó hír: fény, élet és igazság a jelenre nézve. A Szentírás nőalakjai megérdemlik, hogy észrevegyük őket, és a mai nők megérdemlik, hogy megerősítést kapjanak általa. Ahogyan Eugene Peterson is remélte, hogy The Message fordításon keresztül az emberek találkozni tudnak Istennel, ugyanígy több mint nyolcvan különböző hátterű nő közreműködésével született egy új áhítatos Biblia, ugyanezzel a vággyal. Ma nagy öröm számunkra, hogy közülük ketten is megosztják gondolataikat az asztalnál Jézus biztonságáról és irgalmáról.
Vendégírás Eugene Peterson tollából
Ki volt az asszony, aki megkente Jézust?
Márk evangéliumának 14. fejezetében a nevét sem tudjuk meg, mégis Jézus azt mondta róla, hogy mindig emlékezni fognak rá. A négy evangéliumban ritka az ilyen magas szintű elismerés Jézus szájából.
Nem tudjuk a nevét.
Nem tudjuk, milyen előző találkozásai voltak Jézussal.
De egyet tudunk: ismerte Jézus értékét.
Olyasmit tapasztalt meg, ami elég erőt adott neki ahhoz, hogy félretegyen társadalmi szabályokat és a saját biztonságát, csak hogy Jézus közelében lehessen és tisztelje őt. Miközben az asztalnál valaki éppen pénzért kész volt elárulni Jézust, ez az asszony mindent odaadott neki. Már a kezdetektől „nem illett oda”; valószínűleg nem is volt hely számára az asztalnál. Ő mégis félbeszakította a vacsorát, és Jézus fejét kente meg – ezzel egyszerre fejezte ki királyságát és készítette fel testét a temetésre. Amíg ő Jézusra figyelt, a tanítványok rá szegezték tekintetüket – és megbotránkoztak.
Az a drága kenet, sőt maga az alabástromedény is családi örökség lehetett. Talán a hozománya, vagy jövőjének biztosítéka önmaga és gyermekei számára. Egy olyan korban, amikor a nők gazdasági lehetőségei rendkívül korlátozottak voltak, ez a kenet több volt puszta szimbólumnál. Ő azonban feltörte a biztonságát, és Jézus elé öntötte. Tudta, hogy amit benne talált, az mindent megér. Az élet Urának jelenlétében nem volt szüksége semmiféle biztosítékra.
Jézus örömmel fogadta ajándékát, a tanítványok viszont teljesen félreértették a helyzetet. Amit a nő tett, nem illett bele a vallásos keretekbe. De egyedül ő értette meg, mit jelent Jézust követni: hogy nem annyira a tetteinket, hanem a szívünket keresi. És amikor a tanítványok haragja rázúdult, Jézus így szólt:
„Hagyjátok őt! Miért bántjátok?” (Márk 14:6). Majd kijelentette, hogy mindenütt, ahol az evangéliumot hirdetik, emlékezni fognak rá. Miért?
Mert a jó hír ezt mondja: Jézus mindent megér. Biztonságunkat letehetjük előtte, mert igazi biztonságunk benne van. És Jézus evangéliuma a nőket is magába foglalja. Azokat is, akiknek nincs hivatalos helyük az asztalnál. Azokat is, akik nem mindig felelnek meg az elvárásoknak. Azokat, akik bírálattal és kirekesztéssel szembesülnek.
Az üzenet bárkihez szól, aki felismeri Jézus értékét, és benne találja meg biztonságát.
Ezután átlépünk Márk evangéliumától János nyolcadik fejezetéhez, ahol egy másik, névtelen nő találkozik Jézussal. Ez a történet érzékeny témákat érint, ezért ha nehéz felidézni, bánj gyengéden magaddal.
Ő névtelen volt, meztelen, bűnös.
A paráznaságon ért asszony. Törvény szerint meg kellett volna kövezni. A férfit, akivel együtt volt, nem hozták elő, ami arra utal, hogy az asszony valószínűleg nem volt házas. Többet nem tudunk róla; de végső soron ez nem is igazán az ő története. Ő csak egy eszköz volt a farizeusok kezében, akik csapdába akarták csalni Jézust. A nő a bűn megtestesítőjévé vált, egy tárggyá, amelyet arra használtak, hogy a figyelmet visszatereljék a törvényre, az ítéletre és a „helyes rendre”. A templomba hurcolták, és tudta, hogy halál vár rá.
János nem ír az asszony érzelmeiről, gondolatairól. Csak hallotta, ahogy a farizeusok Jézust faggatják:
„Te mit mondasz?” – várták a választ, ahogy a nő is.
Látta, ahogy Jézus lehajolt, és a porba írt. Közben a feldühödött férfiak lehajoltak a köveikért.
Aztán Jézus megszólalt: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ. ”
Jól hallotta? Még fontosabb: vajon a férfiak jól hallották? Az ő képmutatásuk éppúgy lelepleződött, mint az asszony bűne. Egyenként letették a köveket, és elszállingóztak.
Jézus ekkor a nő szemébe nézett, éles ellentétben az őt megalázó férfiakkal. A nő válasza rövid volt, sem védekezés, sem magyarázkodás – de azt a szót használta: „Uram”. Nem tudjuk, udvariasságból vagy tisztelettel.
Ahogy Jézus szavai felébresztették vádlói lelkiismeretét, elképzelhetjük, hogy irgalma ugyanígy felébresztette az asszony szívét is.
Jézus irgalma előtt a nő csak egy névtelen bűnös volt. Utána pedig olyan nő, aki megszabadult az ítélettől, és szabad lett, hogy többé ne vétkezzen.
Az ítélet nem változtathatta meg őt.
De az irgalom, amely meglátta őt, megváltoztatta az életét.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése