Isten velem van a szorongásban is

Isten a mi oltalmunk és erősségünk,

mindig biztos segítség a nyomorúságban. Zsoltárok 46:2

Az ágyban feküdtem, szorongva, és azon gondolkodtam: „Tudom, hogy imádkoznom kellene, de minek? Úgysem fog elmúlni.”

Még Istennek sem akartam elmondani, mert nem hittem el, hogy elveszi tőlem a problémát. Mert az igazság az, hogy néha tényleg nem teszi.

Csak ennyit tudtam kinyögni: „Hol vagy?”

„Miért nem gyógyítasz meg?”

És ekkor Isten a maga jóságában emlékeztetett valamire:

Nem csak a teljes gyógyulás mutatja meg, hogy Isten velünk van.

Igen, Isten bármiből meg tud gyógyítani, és hiszem, hogy vagy itt a földön, vagy a mennyben, egyszer mindent meg fog gyógyítani.

De nem mindent gyógyít meg azonnal.

Visszatérve a kérdéshez, amit odasúgtam: „Hol van Isten, amikor szorongok?”

A válasz: velem van. Lelke ott van bennem, biztonságban.

Körülöttem van. Az Ő jelenléte mindenhol ott van, harcol értem egy láthatatlan lelki világban.

Előttem és mögöttem van. Ő az időn kívül létezik. Jelen van minden egyes szorongásomban, amit valaha átéltem – egyszerre.

A 46. zsoltár 2. verse ezt mondja: Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.

Ő mindig jelen van, és Ő a segítségünk.

De ez a segítség nem mindig azonnali gyógyulásban nyilvánul meg.

Ez nem jelenti azt, hogy kevésbé van jelen, és nem jelenti azt sem, hogy kevésbé jó.

Ez azt jelenti, hogy velünk van a gyógyulás folyamatában.

És talán éppen ez a lényeg.

Amíg ezen a földön élünk, egyikünk sem lesz teljesen egész. Nem úgy, ahogy majd a mennyben.

Egyikünk sem kerülheti el a szenvedést.

A szenvedés megtörténik – de ha meg tudjuk tanulni, hogy még akkor is Istenhez menjünk, amikor nem kapunk azonnali gyógyulást, akkor talán felfedezhetünk egy másfajta gyógyulást a szívünkben.

Lehet, hogy új nézőpontot kapunk.

Megtanuljuk meglátni az Ő arcát a szenvedésben is, nem csak a győzelmekben.

(Nem azt mondom, hogy ne imádkozzunk gyógyulásért. Kell imádkoznunk, és hiszem, hogy Isten valóban meg akar gyógyítani minket. És persze kérjünk segítséget is, ha szükségünk van rá!)

De ha olyan életet tudunk élni, ahol még a szenvedés közben is meglátjuk az Ő arcát, és felismerjük a hangját...

Ha szorongva is el tudjuk hinni, hogy Ő az, aki, akkor valami SOKKAL nagyobb ajándékot kapunk, mint egy „szorongásmentes” életet.

Egy olyan életet kapunk, ahol a Pásztorral járunk a völgyben is.

Egy barátot kapunk örökre.

Szóval, ha te is olyan vagy, mint én, és ugyanazt a kérdést teszed fel…

Tudd, hogy Isten ott van veled a szorongásban.

És Ő soha nem fog elhagyni.

forrás:The Unraveling by Kelli Bachara
kép: Pinterest