Erő az úthoz

 „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent erősíti.” 

– Ézsaiás 40:29

Volt egy időszak az életemben, amikor úgy éreztem, a tartalékaim is elfogytak. Az utazások, a szolgálat és a családi feladatok között teljesen kimerültem. Emlékszem, egy különösen nehéz nap után beültem a kocsimba, és azon töprengtem, maradt-e még bennem bármi, amit adhatnék.

Érezted már valaha így magad? Mintha már a hordó alját kaparnád, és olyan erőt próbálnál találni, ami egyszerűen nincs meg benned? Mintha már csak egy krízis választana el a teljes összeomlástól?

Ilyen pillanatokban megtanultam Ézsaiás ígéretéhez fordulni: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent erősíti.” Nem adhatna. Nem talán ad. Hanem ad. Jelen idő. Aktív. Folyamatos.

Istent nem lepi meg a gyengeségünk. Nem csalódik, ha teljesen kimerülünk. Nem frusztrálja, ha erőtlennek érezzük magunkat. Várja, hogy rájöjjünk: soha nem is kellett volna a saját erőnkből élnünk.

Amikor elismerjük a gyengeségünket, teret adunk az Ő erejének. Amikor bevalljuk az erőtlenségünket, ajtót nyitunk az Ő hatalmának. Amikor a végére érünk önmagunknak, felfedezzük Őt, akivel minden elkezdődik.

Isten erőt ad a megfáradtnak. Az Ő erejében te is folytathatod az utadat.

Ima

Uram, látod, hogy ma milyen területeken érzem magam gyengének. Ismered a fáradtságomat, a bizonytalanságomat és minden rejtett küzdelmemet. Bevallom, hogy a saját erőm nem elég, és ma tudatosan leteszem ezeket Eléd. Kérlek, tölts be a Te erőddel, amely soha nem fogy el. Taníts meg ma nem a magam erejére, hanem a Te hatalmadra támaszkodni. Köszönöm, hogy Te vagy az erőm és a menedékem.

Ámen.

Mélybenéző?:

• Hol érzed most magad gyengének vagy erőtlennek?

• Hogyan támaszkodhatsz ma Isten erejére a sajátod helyett?

First Things First with Christine Caine: Strength for the Journey