Hálával teli szívvel imádkozni

Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért(Zsoltárok 107:8)

A villogó kurzor mintha csak gúnyt űzött volna belőlem, miközben megint azon igyekeztem, hogy megírjak egy újabb e-mailt – egy olyat, ami nem kezdődik azzal a túl gyakran használt, kissé üresnek érzett „Köszönöm!”-mel.

Néha úgy érzem, ez a szó túl gyakran hagyja el a számat. Legyen szó egy gyors e-mailválaszról, egy kedvesen tartott ajtóról vagy egy udvarias sofőrről, aki beengedett a forgalomba – mindig találok valamit, amiért hálás lehetek. De szeretném, ha ez a hála valódi lenne, nem csak udvariassági rutin.

Egy nap, miközben épp nehezen haladtam egy e-mail megfogalmazásával, próbálva megtalálni a megfelelő módját annak, hogyan fejezzem ki a köszönetemet, a Szentlélek hirtelen, éles meggyőző erővel szólt a szívemhez:

„Ha ilyen könnyen mondasz köszönetet másoknak, miért olyan nehéz ugyanezt megtenned az Úrral szemben?”

Ez szíven ütött.

Könnyen kérek Istentől dolgokat, és finoman panaszkodom is neki a körülményeim miatt. De hogy tudatosan hálát adjak neki? Az már nehezebben megy. Sokszor erőltetettnek érzem, inkább kötelességnek, mint örömnek.

Ha te is így vagy ezzel, nem vagy egyedül.

Nemrég olvastam egy idézetet, ami teljesen megváltoztatta a látásmódomat:
„A hálaadás a válaszunk az Isten által ránk árasztott szeretetre, áldásra és irgalomra.”

A 107. zsoltár 8. verse így fogalmaz:
„Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett csodáiért…”

Ez a zsoltár négyféle embert ír le, akik bajba kerültek: akik eltévedtek a pusztában, börtönben sínylődtek, testi fájdalmakat éltek át, vagy viharos tengeren hánykolódtak. Isten mindannyiukat megszabadította – biztonságba, gyógyulásba és szabadságba vezette őket. És a zsoltár újra és újra felszólít: adjanak hálát az Úr irgalmáért.

Ez elgondolkodtatott:
Milyen csodákat tett Isten az én életemben? Hogyan válaszolhatok erre?

A 107. zsoltár 1. verse ezt mondja:
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!”
A hálaadáshoz emlékeznünk kell. Márpedig emberek vagyunk, és hajlamosak vagyunk felejteni. Pedig Isten mindig hűséges és jó hozzánk. Éppen ezért fontos, hogy észrevegyük az apró csodákat, a meghallgatott imákat – és akár le is írjuk őket, ahogyan a zsoltáros tette. Ezekhez visszatérve újra és újra emlékeztethetjük magunkat Isten szeretetére. Így nevelhetjük hálás szívünket.

A hála természetesen fakad, ha felismerjük, hogy Isten már mindent odaadott nekünk – többek között ezeket:

• Üdvösséget,
• Szabad hozzáférést hozzá az imáinkon keresztül,
• Új irgalmat minden egyes reggel,
• És számtalan más ajándékot, ami betölti szükségeinket és örömet hoz az életünkbe.

Ha a hála időnként inkább kötelező gyakorlatnak tűnik, mint örömteli válasznak, ne feledjük: Isten nem formális, kötelező hálát vár tőlünk. Ajándékait nem érdemeinkhez köti. De örömmel hallja, amikor a szívből jövő öröm hálává formálódik – amikor megállunk, és elgondolkodunk azon, milyen csodálatos az Ő ajándékai és Ő maga, az Ajándékozó.

Minden köszönetünket megérdemli. Gyakoroljuk ezt nap mint nap, hogy szívünk hálával legyen teljes.

Uram, köszönöm mindazt, amit értem tettél. Segíts, hogy a szívem hálás maradjon, és emlékeztess minden egyes okra, amiért hálát adhatok Neked. Jézus nevében, ámen.

(forrás:https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/08/02/praying-with-a-heart-of-gratitude

fotó:pinterest.com)