Időtlen pillanatok

 

„Vigyázzatok tehát, hogyan éltek! Ne bután, hanem bölcsen használjátok az időt, mert a napok gonoszak.” (Efezus 5:15-16)

 

Tegnap este, amikor elhagytam az irodámat, lenyűgözött a naplemente – egy merész kaleidoszkóp élénk lila és ragyogó rózsaszín árnyalatokkal. Csodáltam a színeket, hagyva, hogy aranyló fénye elmerítsen. És akkor, hirtelen, éppen a csúcsponton… eltűntek.

Beszállva a kocsiba eszembe jutott Amy Carmichael gondolata: „Az örökkévalóságban ünnepelhetjük a győzelmeket, de csak néhány óránk van a naplemente előtt, hogy elnyerjük őket.”

Ahogy a naplemente gyorsan elmúlik, úgy az életünk is szinte észrevétlenül halad. A pillanatnyi szépség, az öröm, amit most élvezünk, egyszer véget ér. Amikor az örökkévalóság másik oldalán állunk, vajon meglepődünk majd, milyen gyorsan múlt el az életünk? Talán akkor már nem lesz időnk ezen gondolkodni.

Ezért érdemes most odafigyelnünk és megragadnunk az apró, örök értékű pillanatokat: egy mosolyt a benzinkutasnak, egy kedves „Isten áldjon meg” a piacon, egy szeretetteljes ölelést a házastársunknak, vagy egy szívből jövő imádságot.

Amy Carmichael ezeket a kis, mindennapi győzelmeket nevezte győzelemnek – és valóban, kevés időnk van összegyűjteni őket. A napok gyorsan telnek, az órák elillannak. Mielőtt észrevennénk, elszáll a lehetőségünk, hogy Jézus szeretetét cselekedetekben is kifejezzük. A nap lenyugszik, de mi még cselekedhetünk.

 

Imádság:

Drága Atyám, gyakran úgy élek, mintha az élet örökké tartana. Segíts ma, hogy Jézusért éljem meg az örök pillanatokat. Segíts, hogy kis győzelmeket arassak, bármily kicsik is legyenek, a Te dicsőségedre.

https://joniandfriends.org/daily-devotional/timeless-moments/

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/907485/