Áldott, aki várakozik

S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.
(Ézsaiás 30:18)

A repülőtér termináljában ültem, miközben odakint lassan elhalványult a napfény. A családommal együtt már három órája vártunk – ennyit késett a floridai járatunk. Három óra, amikor nem tehettünk mást, csak figyeltük, ahogy a terminál hatalmas óráján vánszorognak a mutatók.

Ez nem az volt, amire számítottunk, amikor izgatottan elindultunk a repülőtérre, hogy néhány napot pihenéssel és közös családi időtöltéssel töltsünk.

Mostanra már csak sóhajok és frusztrált megjegyzések hallatszottak körülöttünk. Mindenki ugyanazt kérdezte: „Miért nem néztük meg indulás előtt a járat állapotát?” A csalódottságunk azonban lassan csendes beletörődéssé szelídült. Nem volt más választásunk, türelmesnek kellett lennünk. Végül megérkezett a gépünk, és elindulhattunk – de addig nem tehettünk semmit.

Ilyen az élet – a várakozás játéka, nem igaz?

Várunk, hogy meggyógyuljon, akit szeretünk.
Várunk egy állásajánlatra, ami talán soha nem érkezik meg.
Várunk, hogy rendeződjön egy konfliktus.
Várunk, hogy imáink meghallgatásra találjanak, és hogy Isten a mi időbeosztásunk szerint cselekedjen.

Emberként hajlamosak vagyunk gyorsan elcsüggedni, és a türelmünk is hamar elfogy. Ha valami nem úgy történik, ahogy elképzeltük, elvárásainkat Istenre zúdítjuk. Van, hogy dühösen rázzuk az öklünket, és az ég felé kiabálunk, mintha Isten magunkra hagyott volna.

Pedig a világegyetem Ura – aki ismeri a gondolatainkat és hallja a kiáltásainkat – közel van hozzánk. És vágyik rá, hogy irgalmát tökéletes időben és a legmegfelelőbb módon mutassa meg nekünk.

Amikor azt kiáltjuk, hogy itt és most jöjjön el az Ő Országa, elfelejtjük, milyen rövidlátók tudunk lenni, és hogy az Ő gondolatai mennyivel magasabbak a mieinknél (Ézsaiás 55:8-9). De Isten az Isten. Ismeri cselekedeteinket, még azokat is, amelyeket türelmetlen indulatunk okoz, és mégis szeret minket. Amikor végre kimerítettük lehetőségeinket és az összes tervünket, Ő nyitott karokkal vár ránk.

Az Úr vágyik arra, hogy kegyes legyen hozzánk, vágyik arra, hogy minden ember megismerje Őt Jézuson keresztül. Még ha úgy tűnik is, hogy késlekedik, mindig jó oka van rá:

S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, a kik Őt szolgálják.(Ézsaiás 30:18)

Válasza a vágyainkra későnek tűnhet, de reménykedhetünk abban az Istenben, aki több mint hajlandó végigkísérni minket, aki a legjobbakat akarja nekünk, és aki megerősíti lelkünket a várakozás alatt, miközben oda vezet minket, ahová mennünk kell.

Istenem, köszönöm, hogy türelmes vagy velem, és hogy amikor az élet próbára teszi a türelmemet, bátorítasz, hogy álljak fel és próbálkozzak újra. Segíts, hogy újrainduljak és megnyugodjak a terveidben és az időzítésedben. Köszönöm, hogy a javamra munkálkodsz. Vágyakozom utánad. Jézus nevében, ámen.

(forrás:https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/08/08/blessed-are-all-who-wait
fotó:pinterest.com)