Amikor Isten eljön, hogy meggyógyítsa a fájdalmat
Meggyógyítja a megtört szívűeket,és bekötözi sebeiket.(Zsoltárok 147:3)
Olyan apró pillanat volt – a legtöbb ember talán észre sem vette volna. Egy kislány forgott és táncolt, miközben az apja mosolyogva tapsolt neki. Ahogy néztem, elakadt a lélegzetem.
Őszintén önmaga volt, szabad és könnyed, apja örömében fürödve. Valamit mélyen megérintett bennem.
Akkor döbbentem rá, hogy én is voltam egyszer ilyen kislány. Valahol azonban az évek során a szabadság helyét átvette a megfelelési kényszer, és ott, ahol régen örömöt találtam, lassan szégyent kezdtem érezni.
Meglepett a szomorúság, ami rám tört, de legbelül tudtam: ez nem csupán egy megható pillanat. Ez egy hívás volt – gyógyulásra, arra, hogy egy régóta sajgó seb begyógyuljon.
Lehet, hogy te is hordozod a magad csendes fájdalmát.
Megtanultad elnyomni – mindazokat a pillanatokat, amikor azt hitted, valami nincs rendben veled, amikor kirekesztettek. Vagy a szíved töréseiből fakadó sebeket, amelyek téged is darabokra szedtek. Vagy talán belefáradtál abba, hogy mindent beleadj, és mégis láthatatlannak érzed magad.
És egyszer csak elérkezik egy pillanat – vagy egy egész időszak –, amikor már nem tudod tovább figyelmen kívül hagyni azt, amit eddig cipeltél. A fájdalom új formában tör felszínre. És hirtelen érzed: Isten arra hív, hogy nézz szembe vele. De hogyan is lehet elkezdeni?
Ó, barátom, nem vagy egyedül. Én is tanulom, hogy amikor az Úr arra hív minket, hogy elinduljunk a gyógyulás útján, az soha nem azért van, hogy megszégyenítsen, hanem hogy helyreállítson.
A Zsoltárok 147:3 így szól: „Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket.” A gyógyítás az Ő munkája. A mi feladatunk egyszerű: odamenni Hozzá. Isten elkötelezetten akarja helyreállítani minden részünket – még a lelkünk rejtett, sajgó zugaiban is. Csak annyit kér, hogy bízzuk rá megtört szívünket és sebeinket.
A gyógyulás ritkán történik egyetlen imában vagy pillanatban. Inkább egy úton járás Istennel: folyamat, amelyben átadjuk Neki azt, ami fáj, engedjük, hogy a hazugságokat igazságra cserélje, és elfogadjuk, hogy az Ő időzítése tökéletes.
Amikor láttam azt a kislányt, aki felszabadultan örült, és teljes biztonságban volt apja szeretetében, megnyílt előttem egy ablak a gyógyulásra, amelyre Isten hívott. Mélyen megérintett, mert eszembe juttatta: Ő ma is így lát engem. És ráébredtem, mennyire hiányzott nekem ez a részem.
Barátom, te és én is olyanok vagyunk, mint az a kislány. És mennyei Atyánk azt szeretné, hogy ugyanebben a szabadságban éljünk.
Isten nem teljesítményt vár tőlünk, hanem azt, hogy közeledjünk Hozzá. Meghív, hogy bátran járjunk vele, és engedjük, hogy lépésről lépésre gyógyítson meg.
Uram, eléd hozom mindazt a fájdalmat, amit eddig csak cipeltem, és kérlek, gyógyíts meg. Régóta hordozom, de tudom, hogy a szíved mindig jó hozzám. Segíts, hogy megtegyem a következő lépést Feléd. Te vagy a jó Atyám, és én újra meg újra a biztonságos karjaidba futok. Jézus nevében, ámen.
fotó:pinterest.com)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése