Fulladozás. Túlterheltség. Kimerülés.
Fulladozás. Túlterheltség. Kimerülés.
Néha az élet megnehezíti, hogy lélegezz.
Túl sok minden történik, és úgy érezhetjük, hogy beszippant minket az egész.
Olyan könnyű hagyni, hogy a hullámok magukkal ragadjanak.
Olyan könnyű egyetérteni azzal a hazugsággal, hogy ez nem lesz jobb, és nincs remény ebben a helyzetben.
Így aztán úgy érezzük, hogy fuldoklunk, és az élet hullámai sodornak bennünket.
Én is jártam már ott. Néha még mindig ott vagyok.
De a Szentíráson és a tapasztalatokon keresztül is tanultam valamit Istenről.
Ő mindig felemel minket.
Ő húz ki minket.
Mindig megment minket.
A Bibliában mindenhol ez áll. Itt van csak néhány:
De te, Uram, pajzsom vagy nekem,
dicsőségem, aki fölemeled fejem. Zsoltárok 3:4
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból.
Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Zsoltárok 40:3
Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Zsoltárok 18: 17
Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. Zsoltárok 71:20
Azok az emberek, akik ezeket a zsoltárokat írták (mint Dávid király), nem éltek kényelmes, könnyű életet.
Siránkoztak. Gyászoltak. Küzdöttek és harcoltak az életükért.
Mégis, folyamatosan arról beszélnek, hogy Isten kihúzza őket.
Az, hogy kihúz minket, nem azt jelenti, hogy minden nehézséget eltüntet az életünkből.
Azt jelenti, hogy nem hagyja, hogy a körülményeink tönkretegyenek minket.
Kihúz minket, hogy tisztábban lássunk.
Kihúz minket, hogy más szemszögből nézhessünk a dolgokra.
Kihúz minket, hogy benne tudjunk lakozni, és ne a körülöttünk zajló dolgokban.
Hát nem csodálatos?!
Hogy a világegyetem Istene ugyanaz az Isten, aki személyesen megment téged és engem.
Újra és újra.
Azzal, hogy kihúz minket.
forrás: Kelli Bachara, The Unraveling Blog
Néha az élet megnehezíti, hogy lélegezz.
Túl sok minden történik, és úgy érezhetjük, hogy beszippant minket az egész.
Olyan könnyű hagyni, hogy a hullámok magukkal ragadjanak.
Olyan könnyű egyetérteni azzal a hazugsággal, hogy ez nem lesz jobb, és nincs remény ebben a helyzetben.
Így aztán úgy érezzük, hogy fuldoklunk, és az élet hullámai sodornak bennünket.
Én is jártam már ott. Néha még mindig ott vagyok.
De a Szentíráson és a tapasztalatokon keresztül is tanultam valamit Istenről.
Ő mindig felemel minket.
Ő húz ki minket.
Mindig megment minket.
A Bibliában mindenhol ez áll. Itt van csak néhány:
De te, Uram, pajzsom vagy nekem,
dicsőségem, aki fölemeled fejem. Zsoltárok 3:4
Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból.
Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet. Zsoltárok 40:3
Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem. Zsoltárok 18: 17
Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. Zsoltárok 71:20
Azok az emberek, akik ezeket a zsoltárokat írták (mint Dávid király), nem éltek kényelmes, könnyű életet.
Siránkoztak. Gyászoltak. Küzdöttek és harcoltak az életükért.
Mégis, folyamatosan arról beszélnek, hogy Isten kihúzza őket.
Az, hogy kihúz minket, nem azt jelenti, hogy minden nehézséget eltüntet az életünkből.
Azt jelenti, hogy nem hagyja, hogy a körülményeink tönkretegyenek minket.
Kihúz minket, hogy tisztábban lássunk.
Kihúz minket, hogy más szemszögből nézhessünk a dolgokra.
Kihúz minket, hogy benne tudjunk lakozni, és ne a körülöttünk zajló dolgokban.
Hát nem csodálatos?!
Hogy a világegyetem Istene ugyanaz az Isten, aki személyesen megment téged és engem.
Újra és újra.
Azzal, hogy kihúz minket.
kép: pinterest
Köszönöm Jó Atyám!
VálaszTörlés