Mert Ő azt mondta

„Ez a szeretet pedig azt jelenti, hogy az ő parancsai szerint élünk.” 2Jn1,6a

„Ezt most abbahagyod, kicsim, nem akarok több szót hallani hazáig.”

Négyéves kislányom egy gyülekezeti alkalmon volt az apjával. Este indultak haza. Extrovertált gyermekemet felpörgették az egész napi események, be nem állt a szája az autóban hazafelé. Minél többet beszélt, annál élénkebb lett. Ekkor döntött úgy a férjem, hogy kimondja a fent idézett mondatot.

„De miért?”- kérdezett vissza a kislány.

„Mert késő van, elfáradtál, le kell nyugodnod, hogy majd el tudj aludni.”

„Egyáltalán nem vagyok fáradt,” – erősködött.

„Nem tudod, de fáradt vagy; rég elmúlt a lefekvési idő, le kell nyugodnod.”

Pillanatnyi csend után a kislány közölte:

„Nem tudhatod, hogy mit érzek.”

Kommunikációból doktorált férjem azzal nyitott be az ajtón, hogy óvodás kislányunkkal szemben alulmaradt a vitában.

A kicsi meg akarja érteni a terveinket, indítékainkat, mindent megpróbál értelmezni. Ha nem érti valaminek a logikáját, nagyon nehezen fogadja el. Szeret minket, igyekszik a kedvünkben járni, de mielőtt engedelmeskedne, tudni akarja a miértet.

Ha meghallgatta az érveinket, engedelmeskedik. Ezzel együtt, a kérdésözönt hallgatva-válaszolva nemegyszer kedvem lenne kimondani a hírhedt szülői érvet: „Azért mert azt mondtam!”

Vajon Istennek is kedve volna olykor használni velem szemben ezt a mondatot?

Néha megkérdőjelezem a felállított szabályokat. Ne ölj – rendben. Ne vedd hiába az Úr nevét – oké. Tiszteld apádat és anyádat – hm, rendben. Ne beszélj másokról a hátuk mögött – hm, még úgy sem, ha imát kérek értük? Ne hazudj – úgy érted, soha? És ha egy ártalmatlan kis hazugság megóv valakit a fájdalomtól? Ne irigykedj – ez egyáltalán teljesíthető?

Máskor megkérdőjelezem a módszereit. Nem lenne egyszerűbb az éhínség megoldása, ha mindenütt lehetővé tennéd a bőséges növénytermesztést? Miért lehet gyermekük a hitetlen, drogfüggő nőknek, Téged hűségesen követő barátnőm meg nem tud teherbe esni? Miért nem láttál el bőségesebben szervezőkészségekkel, ha ezt az embert és ezt az állást rendelted nekem? Biztos, hogy nem voltál nagyon szétszórt, mikor megalkottál engem? Vagy amikor ezt a csupakérdés gyermeket adtad nekem?

Isten végtelenül türelmesebb szülő nálam, és bőségesen rendelkezik irgalommal és szeretettel. Higgadtan fogadja a kérdéseimet, soha nem merül ki tőlük. Azért kíváncsi lennék, nem szeretné-e, ha egyszerűen csak bíznék benne és engedelmeskednék – azért, mert Ő az Isten?

Én is ezt szeretném!

Azt mondja az írás: „Szerintem a király parancsát meg kell tartani, márcsak az Istenre tett eskü miatt is. Ne hagyd el őt elhamarkodottan, ne állj rá semmi rosszra, mert mindent meg tud tenni, amit akar! Mert a király szava hatalmas, és ki mondhatná neki: Mit művelsz? Aki a parancsot megtartja, nem ismeri meg a veszedelmet, mert a bölcs ember tudja, hogy eljön az ítélet ideje.” (Préd 8, 2-5).

De jó lenne ilyen bölcsnek lenni!

A Biblia különben helyére teszi feleselési hajlamomat: „Ugyan ki vagy te, ember, hogy perbe szállsz az Istennel? Mondhatja-e alkotójának az alkotás: ’Miért formáltál engem ilyenre?’ Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?” (Róm 9,20-21).

De igen, hatalma van. Szeretnék álomszép edény lenni, de bíznom kell abban, hogy akkor fogom legjobban érezni magam, ha elfogadom azokat a célokat, melyekre engem formált.

Ma tehát nem kérdőjelezek meg semmit Istennél, hanem bízom és engedelmeskedem – még ha nehezemre esik is, és akkor is, ha nem értem, miért történik valami. Elfogadom, amilyennek alkotott, és a célokat, amiket elém tűzött.

Igen, tudom, hogy bármit megkérdezhetek az Úrtól, és Ő szeretettel fog a problémáimmal foglalkozni, de ma azonnal engedelmeskedni akarok a parancsainak – megteszem csak azért, mert Ő mondta.

Uram, segíts, hogy megismerjem parancsaidat, és engedelmeskedjem nekik. Adj ma nekem krisztusi lelkületet és engedelmességet. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.08.27., www.proverbs31.org, Rachel Olsen, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)