Ez a „kemény”

„Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött,” Jób 19,25

Tudod milyen érzés a „kemény”? Nem a folyóparti kavicsról vagy a lábad alatti betonról beszélek. Ha valami érzelmileg kemény, lelkileg kemény. Az a keménység, amitől úgy érzed, feladod, visszabújsz az ágyba, vagy valamivel időlegesen kirekeszted a tudatodból a valóságot.

Ismered azt a kemény helyzetet, amikor minden megkérdőjeleződik, amit tudtál – vagy azt hitted, hogy tudsz – Istenről?

Jób könyve az Ószövetségben egy olyan ember történetét meséli el, aki ismerte ezt a keménységet. Egyike a legnehezebben megemészthető könyveknek, hisz Isten elveszi Jób fölül védő kezét, és hagyja, hogy megtapasztalja a legnagyobb szenvedést. Isten a bűntelenség példájaként mutatott Jóbra, s a Sátán forgatta úgy a szót, hogy kicsikarja számára a próbatételt.

Isten bízott Jóbban, és megadta az engedélyt. A Sátán nekilátott, és egyenként elpusztított mindent, ami kedves volt Jóbnak: a családját, az egészségét, a vagyonát. S akkor, amikor azt hinnéd, rosszabb már nem jöhet, Jób felesége és barátai eléje lépnek, hogy „segítsenek” a legrosszabb tanácsokkal. Jóbot minden oldalról szorongatják, s néha már-már feladja, kérve Istent, hogy zúzza őt össze, és szabadítsa meg a nyomorúságból.

Jób becsületes, jó ember volt. Teljes értékű ember, aki nem érdemelte meg a „kemény” megpróbáltatást. Összeomolva is végsőkig kapaszkodott az igazságba: az igazságba, amit önmagáról és Istenről gondolt. Összezavarodottsága és a kérdések ellenére nem volt hajlandó átkozni Istent. Nem értette, miért kell szenvednie, de megőrizte tisztességét és integritását, és hitte, hogy Isten valami jót fog kihozni a helyzetből.

Jób felemelt fejjel fogadta a nehézségeket. Kibillent ugyan, de aztán megvetette a lábát, és ragaszkodott hitéhez, hogy az ő Istene, aki soha nem hagyta el őt, most sem fogja elhagyni. Bármit elveszíthetett, bárki elhagyhatta, tudta, hogy Isten mindig vele lesz. Indulatai megpróbálták elhúzni, de Jób egyensúlya megmaradt. Kiállta a „kemény” próbát.

Jób olyan szavakkal vallotta meg hitét, amelyek évszázadok óta visszhangoznak régi és újabb idők szenvedő szentjeinek ajkáról: „tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára megáll a por fölött”.

Jób története happy enddel végződik. Azt mondja a Biblia, hogy miután kiállta a próbát, „Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt” (Jób 42,12a). Bár Jóbnak kemény időkön kellett átmennie, Isten végig vele volt, s a túloldalon jutalom várta.

Az örömhír az, hogy Jób története a miénk is lehet. Na nem a szörnyű szenvedéseket, katasztrófákat óhajtjuk magunknak, de elmondhatjuk, hogy mindnyájunknak megvan a maga „kemény” időszaka. Jób Megváltója a mi Megváltónk is. Ha ma valami kemény helyzetbe ütközöl, Jób története hozzon neked enyhülést és reményt, hiszen a mi Megváltónk él!

Áldalak, Uram, mert ugyanaz maradsz, ha bármin megyek is keresztül. Minden a Te irányításod alatt áll. Segíts „jól” szenvednem, ne hagyja el ajkam méltatlan beszéd. Fordítsd Feléd arcomat, amikor nekem nincs erőm megtenni. Bízom Benned, Uram. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.10.19., www.proverbs31.org, Glynnis Whitwer. fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)