A tanulás istene

„Összerogyott Bél, leroskadt Nebó, állatokra és barmokra rakták szobraikat, amelyeket nektek kellett hordoznotok; most fáradt állatokra kerültek teherként.” Ézs 46,1

Fontos az oktatás. Ezzel mind egyetértünk. De mennyire fontos? És milyen szerepet juttassunk neki az életünkben, főleg szülőként élt életünkben?

Állandó kérdés ez számomra, mialatt próbálom összebékíteni magamban az igényt gyermekeim jó oktatására és azt a vágyamat, hogy „a legjobbak” legyenek. Egyik oldalról felismerem, hogy a jó iskola ajtókat nyit ki előttük, ugyanakkor azt is érzem, hogy talán nem igazodom mindig ahhoz, amit Isten vár el tőlem, mint szülőtől.

Beismerem, hogy néha előbbre helyeztem a tanulást a jellemnevelésnél.

Egyszer egy barátnőm így fogalmazott: a Biblia nincs a vizsgatárgyak között. Megkérdeztem, hogy érti ezt. Azt válaszolta, hogy ő gyakran mondja gyermekeinek, függetlenül attól, milyenek az érdemjegyeik, vannak fontosabb dolgok, amiket nem lehet osztályzatokkal mérni. Gyermekeink jellemfejlődése és ragaszkodása az Úrhoz sokkal fontosabb bármilyen vizsgaeredménynél, de társadalmunk ezt nem veszi tudomásul.

A mai igénkben Nebo, az isten, akinek súlya alatt roskadoznak a babiloniaiak, a tudás istene. Elállt a lélegzetem, amikor elolvastam ezt a megjegyzést a Bibliámban. Isten rámutatott, hogy a tanulás istenének terhétől földre rogytak a babiloniaiak. Tudom, szülőként engem is megnyomoríthat a tanulás istene.

Fiatal szülőként, mikor arra figyelek, hogy gyermekeim mindent megkapjanak, ami felkészíti őket az óvodára; az otthontanulásra esküdő szülőként, aki azon igyekszik, hogy a megfelelő tanterv szerint haladjanak gyermekei; közoktatásban résztvevő gyerekek szülőjeként, mikor gyötröm őket a jó jegyekért - teher alatt nyögünk, mert istenünkké tesszük a tanulást.

Fontos, hogy odafigyeljünk gyermekeink tanulmányaira. Arra, hogy milyen iskolába küldjük őket, hogy felkészüljenek a továbbtanulásra. De sokkal jobban kellene figyelnünk arra, hogy Istennel való kapcsolatuk szoros legyen. Nagyon szeretném, hogy kialakuljon bennük a szomjúság Isten igéje iránt, hogy szenvedélyesen keressék az Ő útjait. De ahogy a barátnőm mondta, ezek nem vizsgatárgyak. Legalábbis a világ szemében nem azok.

Az örökkévalóságot tartva szem előtt lerakhatom a tanulás istenének terhét, ha az egyetlen igaz Istenre figyelek, és ehhez segítem gyermekeimet is.

Uram, szülőként azt szeretném, hogy mindenekelőtt Téged ismerjenek meg a gyermekeim. Segíts, kérlek, hogy mindig szem előtt tartsam a fontossági sorrendet, és ne hangsúlyozzam túl az iskolai haladást. Segíts, hogy mindent (beleértve a tanulást is) úgy végezzek, mintha érted végezném, és úgy neveljem a gyermekeimet, hogy Téged akarjanak követni elsősorban. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.08.26., www.proverbs31.org, Marybeth Whalen, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)