Gondolatápolás

„Ezekkel rombolunk le minden okoskodást és minden magaslatot, amelyet az Isten ismeretével szemben emeltek, és foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti

engedelmességre” 2Kor 10,5

Ahogy beléptem, rám tört szokásos kisebbrendűségi érzésem. Imádkoztam, hogy mások ne vegyék észre a fejem búbján kibukkanó önértékelési mérőszalagot, ami a többiekhez mér engem. „Nem vagy elég csinos, nem vagy elég karcsú, nem vagy elég szép…”, visszhangzott az agyamban, s hamar rájöttem, hogy megint magamat másokkal összehasonlító gondolatokat ápolok elmémben.

Érted? Hagytam, hogy a tudatom „ápolja” azokat az ártalmas gondolatokat.

Elvárhatnánk, hogy ötven-egynéhány évesen már abbahagyom az ilyen gondolatok „ápolását”, felismerem és elvetem az ellenség hazugságait. Mégis rajtakapom magam néha, hogy még mindig elhiszem őket.

Te hogy állsz ezzel? Ápolsz magadban ellenségünktől, a Sátántól érkező hazugságokat? Ápolsz magadban méricskélő, elbizonytalanító gondolatokat?

Ha igen, kérlek, tanuld meg és alkalmazd a 2Kor 10:5-ben található igeverset: „foglyul ejtünk minden gondolatot a Krisztus iránti engedelmességre”. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, meg kell tudnunk különböztetni az igazságot a hazugságtól. Ha egyszer felismertük őket, vessük el a hazugságokat, és helyettesítsük őket Isten igazságával.

Isten újra meg újra bizonygatja, hogy szépnek tart minket - és nem csak külsőleg. Figyeld meg, mit olvashatunk az Efézusiakhoz írt levél 1,3-6-ban: „Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtt szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.”

Kedves barátnőm, a kritikus gondolatok, melyek összehasonlítanak és elbizonytalanítanak, nem mennyei Atyától származnak, aki kiválasztott és szeret téged. Amikor a Sátán a füledbe súgja őket, azonnal válaszolj neki: „Ezt a gondolatot visszautasítom, mert hazugság. Csak Isten igazságából származó gondolatokat ápolok magamban.”

Ha ápolunk egy hazugságot, segítünk az ellenségnek, hogy elültesse azt az elménkben. Ha egyszer megfogant, nehéz nem ápolni őket, és még nehezebb nem venni tudomást róluk. A Sátán hazugságai ugyanúgy ellepik elménket, mint a gaz az elhanyagolt kertet. Vegyük komolyan a védekezést a Sátán hazugságai ellen. Védelmezzük éberen az elménket az igazság pajzsával, amiről visszapattannak a hazugságok.

Hallottam egyszer ezt a mondatot: „Minden lelki-szellemi csata a tudat küszöbén dől el.” Bár hiszem, hogy győzni tudunk a hazugság fölött akkor is, ha már a küszöbön belül került, sok gyötrődéstől óvjuk meg magunkat, ha időben felismerjük a Sátán hazugságát, visszaverjük, és Isten igazságát állítjuk a helyére. Keresztényekként segítségünk is van ebben a csatában: a Szentlélek. A mi feladatunk, hogy túljárjunk a hazugság atyjának eszén, és igazsággal helyettesítsük azt, amivel támad minket.

Uram, bevallom, hogy szoktam olyan gondolatokat ápolni, amikről tudom, hogy nem igazak. Összemérem magam másokkal, táplálom magamban az elutasítottságot, az aggodalmaskodást. A Szentlélek erejével vissza akarom verni az ellenség hazugságait, amint megjelennek tudatom küszöbén. Segíts, hogy behelyettesítsem őket a Te igazságaiddal, és azokat tápláljam inkább. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.08.30., www.proverbs31.org, Zoe Elmore, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)