Kidobott ételmaradék-kincs

„Legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.” 1Kor 15,57

Ha van valami titka annak, hogyan tudjuk megnyitni Isten békességének zsilipjét, az nem más, mint a hála érzésére való állandó nyitottság. Akkor értettem ezt meg, mikor elolvastam Jackson fiam egyik dolgozatát.
A szülőföldjén lezajlott polgárháborúhoz vezető korrupcióról és kapzsiságról írt. Jackson élete első 13 évét egy harmadik világhoz tartozó ország, az afrikai Libéria egyik árvaházában élte le. Az írásán látszott, hogy rengeteget dolgozott a tények összegyűjtésén. De látszott valami más is: Jackson nem csak az összeszedett adatok alapján elemezte a történetet – ő ott élt a szörnyű, háborús körülmények között.
A dolgozat egy pontján beszámol arról, milyen érzés volt meztelenül turkálni a szemétben kidobott ételmaradék-kincs után kutatva.
Kidobott ételmaradék-kincs.
Nehezen tartom vissza a könnyeimet, ahogy ezt leírom. Hisz ő az én fiam.
Mégis, gyermekkora borzalmas körülményei ellenére, a visszaemlékezés át van szőve valami megmagyarázhatatlan békességgel. Isten jelenlétéből fakadó csodálatos békével.
Az őszinte hálát érző emberben őszinte békesség van. Kialakít magában egy három lépésből álló gyakorlatot, amit minden körülmények között alkalmazni tud: észrevesz, elgondolkozik, dönt.
Észreveszi minden körülmények között, mi az, amiért hálás lehet.
Elgondolkozik azon, hogy ez a valami Isten jelenlétének jele.
Eldönti, hogy Isten jelenlétére koncentrál mindaddig, míg elárad benne a béke.
Hogyan alakíthatjuk ki magunkban ezt a hármas képességet? Hogyan lehetünk hálásak minden körülmények között?
A hála erejét az egész Szentírásban megtapasztalhatjuk. Mit imádkozott Dániel közvetlenül azelőtt, hogy bedobták az oroszlánok vermébe, majd megtapasztalta, hogy a vadállatok szája csukva maradt? Hálát adott.
A cethal gyomrában töltött három rettenetes nap után, mielőtt végleg kiszabadult volna, mit tett Jónás? Hálát adott.
Mit javasol a Filippi 4,6, amikor félünk? Adjunk hálát.
És mi következik mindig a hálaadás után ezekben az esetekben? Békesség.
Hatalmas, megmagyarázhatatlan, végtelen békesség.
„Akkor Isten békéje, amely minden értelmet meghalad, megőrzi szíveteket és értelmeteket Krisztus Jézusban” Fil 4,7.
Hogyan tudnánk ma megünnepelni Isten csodálatos jóságát?
Vajon mi történne, ha elhatároznánk, hogy ma, bármi történjék velünk, mindig észreveszünk valamit, amiért hálásak lehetünk, elgondolkozunk Isten jelenlétén, és benne maradunk, míg szétárad bennünk a béke…

Uram, kérlek, segíts észrevennem mindig valamit, amiért hálás lehetek, bármi történik is velem. Segíts, hogy eszembe jusson megállni, és észrevenni a Te jelenlétedet abban, amiért hálás lehetek. És segíts, kérlek, hogy a jelenlétedben maradjak, amíg csodálatos békességed elönti a szívemet, és lehetővé teszi, hogy mindent tisztábban lássak. Köszönöm neked annak valóságát, hogy a hála érzése mindent át tud alakítani. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.11.17., www.proverbs31.org, Lysa TerKeurst, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)