Csitítva, csendesítve a lelkem

„Uram, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem.” Zsolt 131,1

Néztem a fiatal édesanyát a konyhában. Ámultam, milyen ügyesen tud fél kézzel dolgozni. Bal karján a kisbabáját ringatta. Jobb kézzel, könyökkel, vállal, csípővel fiókokat nyitott ki és tolt vissza; csészéket, tányérokat, kanalakat szedett elő; kávét mért és vizet töltött.

Mialatt a készülő kávé illata betöltötte a helyiséget, süteményt hozott elő a kamrából, üdítőt szedett ki a hűtőből. Amikor épp nem beszélgettünk, halkan dúdolt a gyermekének. Végül letelepedtünk az asztalhoz, hogy élvezzük a déli együttlétet, s akkor láttam, hogy pici mélyen alszik, nem zavarja a csörömpölés, anyja munkálkodása.

Oh, elcsitulva, békésen pihenni, míg körülöttem dúl a káosz! Milyen titkot rejt ez a pici szív?

A választ egy rövid, egyszerű zsoltár adja meg nekünk, amelyikből mai igénket is vettem. „Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermeké, olyan most a lelkem.”

Menekülni szeretnék az élet kihívásai elől. Néha olyan erővel törnek rám, hogy úgy érzem, összeroppanok.

Az idei év történései és próbatételei odáig vezettek, hogy azt gondoltam, ha nem nyílnak meg a zsilipek, megfulladok. Felemeltem a karom, mint a rendőr, ha leállítja a forgalmat, s azt kiáltottam Istennek. „Elég! Könyörülj rajtam, nem bírom tovább! Hogy gondoltad, hogy mindezzel megbirkózom?”

És akkor Isten a fülembe súgta: „Ahogy a gyermek nyugszik anyja ölében, csitítsd el a lelked.”

És minden művészek legnagyobbika elém festette a fentebb leírt jelenetet. Egy emlékképet a fiatal édesanyáról, aki gyöngéden és biztonságban tartja karján a gyermekét, mialatt az élethozta kötelességek egyre dagadnak körülötte.

Úgy érzed, elveszíted a lábad alól a talajt? Próbálsz úrrá lenni a káoszon? Ha hasonlítunk, akkor közel vagy ahhoz, hogy a kétségbeesés szélén állva Isten felé tárd a kezedet, s azt kiáltsd: „Uram, feladom!”

Igen, ezt kell tenned. Add fel.

Erről beszéltem.

Add fel, mint a gyermek az anyja ölében, bízz és pihenj.

Vannak dolgok, amiket magunktól nem tudunk megérteni. Hagyd, hogy Isten nyissa ki és csukja be az ajtókat. Hidd, hogy mindent elkészít, mindennel ellát. Ő alkotott téged, szeretett gyermekét. Erős, biztonságos karjával védelmez téged.

Mennyei Atyám, Igéd biztosít arról, hogy erős védelmünk vagy. Nem raksz rám több terhet, mint amennyit el bírok viselni. Engedelmesen hiszek neked, elcsitítom, lecsendesítem a lelkem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.09.24., www.proverbs31.org, Van Walton, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)