Apróságok

„Mert bűneim összecsaptak fejem fölött, súlyos teherként nehezednek rám.” Zsolt 38,5


Apróság volt. Egy pinduri kavics vagy kagylóhéj-darabka beleállt a talpamba, mikor a fövenyen sétáltam. Nem érdekelt. Majd kijön magától. Nem törődtem vele, az élet ment tovább. Pár hét múlva egyértelművé vált, hogy rosszul számítottam. A „apróság” nem jött ki, nem múlt el, mélyebbre nyomult a bőröm alá. Egyre nehezebben ment a járás. Már nem tehettem meg, hogy nem foglalkozom az apró kis sérüléssel.
Férjem unszolására végül elmentem az orvoshoz, aki rávilágított, hogy amit az elején könnyen megoldott volna, most komoly problémává vált. Ha akkor jövök, kiszedi, mint egy szálkát, most viszont bele kell vágni a lábamba.
Gondolataim az életemben apróságnak tartott dolgokra fordultak, amikről nem vettem tudomást, s ahelyett, hogy még az elején megszabadultam volna tőlük, hagytam, hogy mélyebbre ássák magukat. Neheztelés, düh, féltékenység, pletyka, harag, bűnös gondolatok – ezeket mind ki tudnánk húzni abban a pillanatban, amint megjelennek, és felismerjük őket. Ha félretoljuk őket, mélyebbre kerülnek.
Ami egy imádság, egy beszélgetés egyszeri témája lehetett volna, olyan gonddá dagad, ami már nem hagy nyugton, és fájdalmat okoz – nem csak nekünk, hanem másoknak is. Ha nem törődsz az apró dolgokkal, könnyen nagyra tudnak nőni. Csipesz helyett sebész szike kell a megoldásukhoz. Ahogy a 38. zsoltár elején olvassuk, a bűneink okozta sebek nem gyógyulnak maguktól, hanem elfekélyesednek.
Sajnáltam az időt az orvoshoz menésre. Összekuszálja a programomat, ha foglalkozom ezzel a kis aprósággal, fájdalmas is lehet, ha kihúzzák. Majd én elintézem, vagy kijön magától. Hát ez nem jött be. Orvosra volt szükség, hogy elvégezze, amit én nem tudtam. Így van ez a gondolkodásomban megbújó apróságokkal is. A Nagy Orvosra van szükségem, aki ki tudja húzni azt, amihez én nem érek el – és mindezt mielőtt a szálka olyan mélyre hatol, hogy már a részemmé válik.
Megtanultam, hogy amikor valami apróság zavarni kezd, kérjem Isten segítségét, hogy Igéje fényében, imádságban megvizsgáljam, mi is történik bennem. Hallgassak a Szentlélek javaslataira, kérjem ki családom és barátaim őszinte véleményét.
Ahogy egyik barátnőm mondta nemrég: „Az igazság fáj, de gyógyít is”. Nagyon fontos, hogy őszinték legyünk önmagunkhoz, és megtegyünk mindent, hogy azonosítsuk és eltávolítsuk a zavaró apróságokat a szívünkből és a gondolkodásunkból.


Uram, kérlek, mutass rá az apróságokra, amiket félretoltam gondolatban – legyen az valami viselkedésbeli hiba, mint például mások kibeszélése, vagy egy érzelem, mint az irigység vagy a neheztelés. Áltatom magam, hogy vannak „apró bűnök”, pedig igazából tudom, hogy az apró dolgok igen nagyra nőhetnek, ha nem törődünk velük. Győzz meg, kérlek, Szent Lelkeddel, és segíts, hogy azt tegyem, amit Te vársz tőlem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.11.16., Marybeth Whalen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések