Hírek Santarémből...Brazíliából

Újra otthonomban vagyok, Santarémben. Közel 1OO éjszakát voltam úton. Őszintén, jól esett saját párnámra hajtani fejem, mégha az éjszakai 3OC meleg miatt csurom izzadt lettem is, vagy minden fordulásnál azon tanakodtam, van-e csótány az ágyam alatt. Brazília és a vele járó hőség és életkörülmények azért már itthonommá váltak. Mindannyian szeretnénk a komfort zónánkban élni. Azt a kiváltságot mondhatom magamnak, hogy az élet megtanított elrugaszkodni a megszokások kényelmétől és Jézust tennem a komfort zónámmá. Vele bárhova megyek, lehet az ágy kemény, sok a szúnyog, vagy forrongó hőség, benne Otthon vagyok.
Persze, persze...nagyon jó volt otthon lenni, látni a vén Európát, a csodálatra méltó Budapest, Szentendre, Szeged, Balaton vidéki tájakat bejárni, enni a hazai ételeket, és élvezni az otthoni ízeket. Csodálatos volt a saját nyelvemen beszélni és dicsőíteni Istent, és olyan testvérek között lenni, akik a gyökereimtől kezdve ismernek. Végtelen a sor, nem tudnám felsorolni teljességében a sok áldást. Mindezek mellett Isten a láthatalan síkon is munkálkodott, sokkal többet mint megértheném vagy átláthatnám egyelőre. Továbbra is munkálkodik, hiszem, a szívükben, viszont csak később értjük vagy látjuk meg gyümölcsét.

  „... a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás 55:8-9) 

Nagyon jó volt élni és érezni a közelséget minden kapcsolatban, látni Istent minden lehetőségben, kihívásban és győzelemben. A különböző személyek és közösségek meghívásai, és érdeklődésetek életem és szolgálatom iránt, friss pohár vízként szolgáltak lelkemnek. Kimondhatatlan hála van bennem a Baptista Egyháztól kapott támasz és bátorításért. Összegezve: nagyon szükséges és időszerű volt ez a szabadság, és a megújjulás.

 Szeretetetek felbecsülhetetlen! 

Mikor végre az elbocsátásra és búcsúzásra került a sor, újra Mesterem előtt álltam: Valóban elérkezett az elválás órája? Itt kell hagyni mindenkit és minazt, amit Veletek bejártunk? Utolsó vasárnap a gyülekezet előtt a pásztor bátorító szavait hallottam a megszámlálhatalan sokaságról, akikkel az örökkévalóságban élünk majd; mindazok a lelkek, akikhez eljutott a Megváltás Igéje és könnyeik letörölte Jézus. E szavak hallatán Úr két levélre emlélkeztetett, amit frissen kaptam kézhez napokkal azelőtt. A levelek olyan fiataloktól jöttek Brazíliából, akiknek életükben erővé és üdvösséggé vált a vetett Íge. Ekkor Isten Szent Lelke felszínre hozta könnyeimet és a megujjúlt elhívás: „Küldj el engem. (Ézsaiás 6:8) Készen vagyok a visszatérésre.”
Utazásom békességes volt. Még két hetet töltöttem egy „semleges” helyen, ahol tényleg csak a mentális pihenésnek és gondolataim összeszedésének szenteltem időt. Hatalmas a különbség, nem könnyű az átmenet a két világom között. A klimatizálódás külön feladat. Tegnap a szomszédom kérdezte, hogy érzem-e, hogy hideg van, mert lement a hőmérséklet 28C fokra estére? Persze, hogy érzem! De nem a hideget...

 Köszönet és hála mindannyiótoknak, és dicsőség Istennek az áldásaiért. Imádkozzatok velem az újrakezédésért. Hamarosan újra jelentkezem. Szeretettel: Viktória