Épp, mint a falevelek

„Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszíti, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.” Mk 8,35

Mialatt ezt írom, ősz van, és a falevelek fejedelmi színekben pompáznak. Minden táj olyan, mintha Isten maga festette volna – pirosra, sárgára, narancssárgára, zöldre. Gyönyörködöm vezetés közben, magamba szívom a káprázatos látványt, mely ünnep a szemnek, s megköszönöm Istennek ötletességét, gondosságát, amivel a legapróbb részletet is kidolgozta a Földön.

Amikor kislányom megkérdezte egyik nap, hogy mitől változik meg a levelek színe, kutatni kezdtem agyam távoli sarkaiban, hogy választ leljek erre az alapfokú tudományos kérdésre. Semmit sem találtam. Megsimogattam kislányom buksiját, s – mint már annyiszor – biztosítottam róla, hogy majd együtt fogunk választ keresni erre a kérdésre. (Néha a gyermekeim kétségbe vonják, hogy egyáltalán jártam-e iskolába, vagy ha igen, nem értik, hogy tudtam ennyire kevés dolgot megjegyezni a tanultakból.)

Aztán együtt elolvastuk egy könyvben, mi is történik ősszel a levelekkel. Ahogy lassan haldokolni kezdenek, egyre gyengébben kapaszkodnak az ágba, s minél inkább elszakadnak tőle, annál kevesebb lesz bennük a klorofil. A klorofil zöld színű, ettől látszanak a még életteli levelek zöldnek. Ahogy fogy a klorofil, más színek is érvényre juthatnak. A piros, narancssárga, aranyszín eddig is ott volt a levelekben, de a klorofil zöldje elnyomta őket. A haldoklás kellett hozzá, hogy a színpompa előtűnjön.

A mi életünk is haldoklás napról napra, mint leveleké. Amikor Krisztus mellett döntünk, Ő azt kéri, vegyük fel a keresztünket, és kövessük őt, adjuk át magunkat egy folyamatnak, mely során fokozatosan lemondunk jogainkról, büszkeségünkről és önmagunkról a szolgálatban, az önátadásban. Ez egy fájdalmas haldoklási folyamat, mely viszont olyan színeket hoz elő életünkből, amiknek ottlétéről fogalmunk sem volt. Azelőtt önközpontúságunk beárnyékolta valódi énünket, állandó, ám közönséges zöld színre festve minket. A haldoklás folyamatában rájövünk, hogy Isten sokkal ragyogóbbá, színesebbé tervezett, ha életünket átadjuk Neki.

Az embereket vonzza ez a csodálatos színvilág. Tudni szeretnék, hogyan törhetnek ki ők is régi, zöldre festett életükből, és élhetnek ebben a ragyogásban. Embervoltunk arra késztet, hogy mint a levél a fához, kapaszkodjunk pénzünkbe, családunkba, kényelmünkbe, szokásainkba. Isten viszont azt kéri, hogy mindezt eresszük el, bízzuk Rá magunkat, és haljunk meg egy kicsit minden nap. Bíznunk kell a haldoklás folyamatában, és biztassunk másokat is, hogy ezt tegyék, hogy bontakozzanak ki ragyogó színeink, melyek vonzani kezdik a tekinteteket, és közelebb hozzák az embereket Istenhez, az Ő szándékai szerint.

Uram, nem akarok magam-színezte életet élni. Mutasd meg, kérlek, hogy önmagam számára lassan meghalva, hogyan tudom felragyogtatni magamban a Te színeidet. Jézus nevében, Ámen.

Encouragement for today, 2010.11.26.Marybeth Whalen, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó: pinterest)