Isten tökéletesen írta meg a karácsony történetét.

Minden egyes részlet fontos, és mindegyik tanít valamire.

Mindig ámulatba ejt, hogy ugyanazt a történetet olvashatom évről évre, és mégis minden alkalommal találok benne egy új üzenetet – éppen azt, amire a szívemnek akkor szüksége van.

Idén különösen lenyűgözött, mennyit tanulhatok minden egyes szereplőtől.
Ott vannak például a pásztorok, akik egyszerűen csak végezték a munkájukat a mezőn, amikor angyal jelent meg nekik, majd egy egész mennyei sereg. Amint meghallották a Jézusról szóló hírt, sietve elindultak, hogy megtalálják Őt. És amikor megtalálták… nem tudtak hallgatni róla. Mindenkinek beszéltek Jézusról, akivel csak találkoztak.

Így szeretném én is keresni Jézust.
Olyan lelkesedéssel szeretnék élni az evangélium örömhírében, hogy egyszerűen ne tudjam magamban tartani – hogy mindenkivel meg akarjam osztani.

Mária talán minden idők egyik legkülönösebb és legfontosabb feladatát kapja: ő lehet Jézus édesanyja. Ahelyett, hogy kételkedne vagy kérdéseket tenne fel, ezt mondja:
„Íme, az Úr szolgálóleánya; legyen nekem a te beszéded szerint.”

Szeretnék olyan engedelmes és bátor lenni, mint Mária.
Isten elhívása az életünkre nem mindig tűnik logikusnak – éppen ez a hit lényege. Bízni Benne akkor is, amikor nem látjuk, mit munkál.

József megtudja, hogy az a nő, akit feleségül készül venni, várandós – és nem tőle. Könnyű lett volna leleplezni őt, megszégyeníteni. Mégis, József „igaz ember” volt, és nem akarta bántani Máriát.

Szeretnék olyan kegyelmes és irgalmas lenni, mint József.

Ezután az Úr angyala álmában megerősíti Józsefet:
„Ne félj magadhoz venni Máriát, a feleségedet, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van.”
József felébredt, és azt tette, amit az angyal mondott. Feleségül vette Máriát, Jézusnak nevezte a gyermeket, és saját fiaként nevelte fel.

Szeretnék ilyen önzetlen lenni.
Túl szeretnék látni azon, ami nekem kényelmes, és Isten tervében szeretnék élni, amelyet számomra készített.

A bölcsek Heródes utasítására indulnak el, hogy megkeressék Jézust. Amikor megtalálják, öröm tölti el őket. Ajándékokat visznek neki, és leborulva imádják. Azonnal felismerik, hogy ez a gyermek különleges.

Ezután azonban nem térnek vissza Heródeshez, hanem engedetlenek az utasításával szemben – Jézus védelmében. Pedig ez könnyen súlyos következményekkel járhatott volna számukra.

Szeretnék ilyen bátor lenni a hitemben.
Szeretnék kiállni Jézusért, bármi áron.

Mindazok, akikről ebben a történetben olvasunk, egyszerű emberek.
Az különbözteti meg őket, hogy valóban figyelnek Istenre. Követik Őt oda, ahová vezeti őket.

Szeretnék én is ilyen lenni.

És végül ott van az a drága kisbaba, aki a jászolban született.
Ő, aki elhagyta dicsőséges otthonát – a mennyet –, amelyhez teljes joggal tartozott, és eljött ebbe a sötét világba.
Ő, aki olyan szenvedéseket vállalt, amelyeket soha nem fogok teljesen megérteni, azért, hogy azok, akiket feltétel nélkül szeret, örökké vele lehessenek.

A világ világossága.
Csodálatos Tanácsos.
Erős Isten.
Örökkévaló Atya.
Békesség Fejedelme.

Soha nem fogok még csak megközelítőleg sem olyan lenni, mint Jézus.
Még csak közel sem.

De nagyon remélem, hogy az Ő szeretetét én is tovább tudom sugározni ebbe a világba.

Isten története és terve tökéletes.
Pontosan tudja, kiket használjon – és mi tanulhatunk tőlük.

És tudod, mi benne a legszebb?
Az Ő története még nem ért véget.

Téged és engem is szeretne használni.

Kelli Bachara – The Unraveling Blog