A legfontosabb ajándék: az Ő karácsonyi jelenléte

„A szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el – ami azt jelenti: Velünk van az Isten.”
(Ézsaiás 7:14, NLT)

 A tökéletes karácsony tervei kavarogtak a fejemben. A család mindkét oldaláról szinte mindenki hozzánk készült. Soha nem rendeztünk még karácsonyi vacsorát, és nagyon vártam ezt az alkalmat.

Aztán valahol az előkészületek sűrűjében belegabalyodtam a karácsonyi fényekbe és a teljesíthetetlen elvárásokba. Mire megérkeztek a vendégek, már alig vártam, hogy elmenjenek.

Az egész akkor kezdődött, amikor a férjem, JJ, és a fiaink színes, villogó égőket akartak a fára.
– Nálunk nincsenek színes fények a karácsonyfán. Én a fehér égők híve vagyok – jelentettem ki határozottan. Ekkor már a bennem élő kontrollmániás kissé pánikba esett, és a feszültség csak tovább nőtt.

A tökéletes házról, a tökéletes menüről és a tökéletes terítékről álmodoztam. Az álmaim azonban már az érkezés előtti este szertefoszlottak, amikor rájöttem, hogy se ünnepi szalvétám nincs, se akkora tepsim, amiben egy pulykát meg tudnék sütni.

Amikor eljött a karácsony, tele volt a ház emberekkel, a szívem mégis fájóan üres volt.

Ahogy a nappaliban járkáltam, és szedegettem össze a csomagolópapírt, azon tűnődtem, miért nem vált valóra a „tökéletes karácsonyról” szőtt álmom. Hiszen látszólag minden a helyén volt – mégis hiányzott valami.

Menekülve az ünnepi zaj elől, felmentem a hálószobába. Vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam a Bibliámat, és elolvastam a karácsonyi történetet Lukács evangéliuma 2. fejezetéből. Lassan engedtem, hogy minden egyes szó emlékeztessen az első karácsony éjszakájára és Isten ígéretére, amely Betlehemben beteljesedett, amikor Mária „megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta, és jászolba fektette” (Lk 2,7).

Egy kereszthivatkozás Ézsaiás 7:14-hez vezetett:
„A szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el” – ami azt jelenti: Velünk az Isten.

Behunytam a szemem, és elképzeltem Máriát, ahogy bepólyálja a kis Jézust. Kezei gondosan hajtogatják a kendőt, mintha egy drága ajándékot csomagolna. Ekkor értettem meg, mi hiányzott. A tökéletes karácsony megteremtésének rohanásában elfelejtettem kibontani a legfontosabb ajándékot: Immánuelt, az Istent, aki velünk van.

Lehajtott fejjel, nyitott tenyérrel és szívvel fordultam Isten jelenléte felé. Meghívtam Jézust, hogy csendesítse le nyugtalan szívemet, hogy adjon új nézőpontot az elvárásaimhoz, és segítsen értékelni a családom ajándékát, akik lent vártak rám. Ez az egyszerű ima olyan békét hozott a szívembe, amit sem fehér égők, sem tökéletes ünnepi díszlet nem tudott volna megadni.

Végül mégis tökéletes karácsony lett.

Uram, bármilyen zsúfolt is ez az időszak, és bármennyire is magányosnak érzem magam ezen a karácsonyon, szeretném kibontani és megélni jelenléted ajándékát. Segíts, hogy meglássalak, meghalljam szíved suttogását, és kövesselek, amikor békességeddel és perspektíváddal vezetsz. Minden tervemben a Te szívedet és célodat keresem. Jézus nevében, ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/12/24/unwrapping-his-christmas-presence

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/1474961/