Ideje felkelni
„És felkelvén, elméne az ő atyjához.” Lk 15,20a (KG)
A tanév végén elmentünk egy texasi kirándulásra, Dallasba az érettségiző
osztályunkkal. Életemben először láttam valakit bungee-jumpingolni.
Több száz méter magasról indulva itt volt lehetőség az ország
legmagasabb bungee-ugrására.
Néztük, ahogy egy tag felkészül az ugrásra egyetlen gumikötéllel a
bokáján. Fejjel előre lebukott. Láthatóan nagy hatást tett az
osztálytársaimra.
Megpróbáltam elég vagánynak látszani egy bungee-ugráshoz, de annyira
azért nem, hogy ki is fizessem az árát, és a következő mondat csúszott
ki a számon: „Én is megcsinálnám, de nem vagyok hajlandó 40 dollárt
fizetni érte.”
Hallottam, hogy összesúgnak a hátam mögött. Majd egy osztálytársnőm elém
állt, kihúzott a zsebéből egy 20 dollárost, és felém nyújtotta: „Ez
segít?”
Ezt nevezem sarokba szorításnak. Valaki komolyan vette a blöffömet –
mindenki füle hallatára. Mondhattam volna, hogy „20 dollárt sem vagyok
hajlandó rákölteni” – de az már ciki lett volna. Így hát, igyekezve
kizárni a tudatomból tériszonyomat, átvettem a húszdollárost, és
beálltam a sorba.
„Nincs is olyan magasan” – biztattam magam, ahogy közeledett fentről a
daru. De ahogy leért, és én ráléptem a pallóra, az idegeim pattanásig
feszültek. Egyre feljebb emelkedtem, míg egyszer megállt a daru.
Kiléptem, és csináltam egy szörnyű hülyeséget: lepillantottam.
Bénító félelem szállt meg, hátrafordultam, és közöltem a kezelővel: „Nem
tudom megcsinálni. Képtelen vagyok!” Majd hirtelen jött egy gondolat, s
megkérdeztem: „Meglökne, kérem?”
Láthatóan nem én voltam az első, aki fél leugrani, de szégyell
visszaereszkedni a földre. A kezelő így válaszolt: „Nekünk tilos
letaszítani innen az embereket”.
Még inkább zavarba jöttem, de tovább próbálkoztam: „Nincs valami
ötlete?” „Hát, néha segít, ha valaki becsukja a szemét, és egyszerűen
leesik”, mondta. „Azt bárki meg tudja csinálni”, tette hozzá.
Kiléptem a peremre, behunytam a szemem, és büszkén mondhatom – no nem bungee-ugrottam, de legalább bungee-estem.
Egy dolog mondani, hogy mit akarsz csinálni, és más dolog meg is tenni azt.
A cselekvés előtt gyakran megtorpanunk. Tudjuk, mit kéne tenni, de mikor kilépünk a peremre, nem tudunk megmozdulni.
Hármas kihívás elé állít egy ilyen helyzet. A Lukács 15-ben, a tékozló
fiú történetében tanulhatunk róla. A fiatalabb fiú idő előtt kikéri
apjától örökrészét, és az egészet eltékozolja. Mikor mindent
elveszített, magához tért, és ekkor élte át az említett kihívást. Minden
ilyen helyzetben ott van ez a hármasság:
1. Hirtelen eszmélés.
2. Kegyetlen őszinteség.
3. Azonnali cselekvés.
A Lk 15,20-ban egyetlen ige jelzi a fordulatot: És felkelvén… - mondta Jézus.
A fiú azonnal cselekedett. Felismerte, hogy ideje felkelni. És ha saját
életünkben nem tudjuk így indítani a mondatot: „És felkelvén…”, akkor
semmi nem fog megváltozni.
Szeretném, ha összekapcsolnánk ezt a két kifejezést a Lukács 15-ben: „magába szállt” (17. vers), „És felkelvén…” (20. vers).
A 20. nélkül nem sokat ér a 17. vers.
Megkérdezem hát tőled: Te mikor fogsz végre felkelni?
Például mikor csatlakozol egy bibliai közösséghez? Mikor mersz beszélni a
munkatársaidnak a hitedről? Mikor iktatod be a 20. verset az életedbe?
Ideje felkelni.
Uram, kérlek, mutasd meg, amikor cselekednem kell, és adj erőt meg bátorságot, hogy lépni tudjak. Jézus nevében, Ámen.
forrás: Kyle Idleman: Time to Get up Encouragement for today, 2014.03.04. www.proverbs31.org
fordítás: eszmelkedesek.blogspot.com fotó:https://hu.pinterest.com/pin/6544361950983240/
Megjegyzések
Megjegyzés küldése