A szeretet, amire mindannyian vágyunk

Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.

1János 3:1

Középső gyermeke vagyok szüleimnek az öt gyermek közül, akik nyolc év alatt születtek. A házunk tele volt tevékeny zsongással, testvér rivalizálással és zajjal. Stadionnyi hangzavar. Egy lány voltam egy csapat gyerek között, aki szerette volna, ha az elfoglalt, munkamániás apja észreveszi.

Bár tudtam, hogy szeret engem, még többet szerettem volna az édesapámtól.

Akartam hallani a szeretét, érezni a szeretetét, menedéket lelni a szeretetében és rajongva lenni általa.

Az egyik gyerekkori kedvenc emlékem, az az, amikor az én nagy és erős apukám megfogta mind a két kezem és forgatni kezdett. Körbe rohantam körülötte, egyik pillanatban pedig már repültem. Körbe körbe mentünk. Tiszta élvezet. A szívem szárnyalt a vad, szédületes kaland alatt, ahogyan az én barna szemem összenevetett az ő kék szemével, örömtől növekedve.

Amikor véget ért a pillanat, még többet akartam belőle.

Kérleltem, hogy apa csináld megint. Kérlek. Csak még egyszer.

Többet akartam a szeretetéből. Többet a kalandból. Többet abból az örömből, ami amiatt éreztem, hogy édesapám rám figyel.

Többet akartam, mint amit egy ember, vagy kaland valaha adni tudna.

Még mindig így érzem.

Gyakran várom a férjemtől, gyermekeimtől, barátoktól, státusztól, karriertől, pénztárcámtól vagy akár a derékbőségemtől, hogy betöltse ezt az űrt, ami hajt. Mikor fogom már megtanulni, hogy az emberek az életemben, a pozícióm és a javaim nem az Istenem?

Hálás vagyok, hogy a Biblia áthatóan  emlékeztet erre a személyes igazságra: Isten az én mennyei Atyám-Abbá Atyám-aki úgy szeret engem, ahogyan mindig is vágytam rá. Tökéletesen. Teljesen betöltve.

János írt a szeretetről ami a Isten szívében és családjában van: Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk.
(1János 3:1)

Tudnunk kell ezt. Meg kell ragadnunk. El kell fogadnunk. Magunkhoz kell szorítanunk. A szeretet, ami családként kezel mindannyiunkat. Lát minket és meghív, hogy hozzá tartozzunk.

Szeretném az emberek szeretetét az éltemben. Ez teljesen jól van így. Viszont nem várhatom el a tökéletlen emberi természettől, kapcsolatoktól és ettől a világtól, hogy betöltse szívem legmélyebb vágyait.

Egyedül Isten képes betölteni a lelkünket.

Egyedül Isten.

Egyedül Ő, aki feláldozta Fiát, hogy áthidalja a halált az Ő szentsége és az emberiség között. Ő a szeretet, ami megtart, a szeretet, ami gyógyít, a szeretet,ami csiszol, a szeretet, ami kedvességével kihív az önfejűségből vissza a tisztaságba, a szeretet ami mindig velem van, megtart, boldogan és ujjongva örül nekem. (Zofóniás 3.17)

Ez a szeretet. Megszentelt, skarlát színű szeretete Jézusnak az egyetlen víz, amely oltja a kétségbeesett lelkem vágyainak szomját. Ő az egyetlen szeretet, amely betölt. Azért, hogy megragadhassam az Ő szeretetét irántam, gyenge kezeimnek az iránt kell nyúlnia, akit átszegeztek az én vétkeim miatt.

Nyújtsd ki a kezed te is velem együtt.


Drága Uram, Te vagy a tökéletes szeretet és minden amire a lelkem vágyik. Amikor megszédít az elégedetlenség, kérlek nyugtass meg a te szent szereteteddel, amely betölt. Jézus nevében, ámen.

(forrás: girlfriendsingod.com
Gwen Smith-The Love We All Want
https://girlfriendsingod.com/the-love-we-all-want/
fotó: pinterest.com)