Az Istenben való teljesebb bizalom gyakorlása

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Példabeszédek 3:5-6, RÚF)

Nem rólam beszélt. Sőt, a történetének semmi köze sem volt hozzám. Mégis magamra vettem.

Saját küzdelmeit mesélte el, amit egy szorongásos időszakában élt át. Újra elmondta, hogy hogyan imádkozott többet, hogyan támaszkodott jobban Istenre és hogyan szabadította őt meg az Úr a szorongató gondolataitól. A nőkből álló kis csoport, pedig egyetértően bólogatott miközben engem felemésztett a saját frusztrációm. Milyen jó neki.

Ismerős számomra a szorongás. A felnőtt életem nagy részében folyamatos társam volt. Volt, amikor a szorongásom kezelhető volt, és nem igazán billentett ki az egyensúlyomból. Máskor azonban, a szorongást elviselhetetlennek éreztem, a kétségbeesésben és könnyek között hagyott a padlón. Imádkoztam. Igyekeztem jobban Istenre támaszkodni. Ennek ellenére a szorongás tüskeként az oldalamba maradt, amit nem tudtam lerázni magamról.

Tisztában voltam azzal, hogy az Úr kegyelmének és hatalmának ígéretei gyengeségemben tökéletesednek ki. Olvastam Pál apostol saját tüskéjéről és azzal kapcsolatos biztatásáról "…Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem..." (2 Korinthus 12:9b, RÚF). De a legtöbb napon a dicsekvés volt az utolsó dolog, amit tenni akartam, és nem tudtam nem csodálkozni azon, hogy a tövis miért maradt még mindig jelen az életemben. Miért én? Rosszul imádkozom? Büntetés alatt vagyok? Örökké a társam lesz a szorongás?

Folyamatosan küzdöttem Istennel gondolataim felett - kérdezősködtem, siránkoztam és folyamatosan megvallottam bűneimet -, egyszer csak kegyelemből eszembe jutott egy emlékezetes vers a múltamból:

Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet. (Példabeszédek 3:5-6, RÚF)

Ez az a vers volt amit először tanultam meg a Vasárnapi iskolában, hogy gumimacit kapjak. Még most is, ha álmomból is felkeltenének, akkor is fel tudnám mondani! Ebben a pillanatban azonban úgy éreztem, hogy ez az ige valahogy máshogy szólította meg a szívemet. Ezúttal a meggyőződést erősítette meg a lelkem mélyén.

Nem bíztam az Úrban TELJES szívemből – mindig megkérdőjeleztem a döntéseit. Nem gondoltam Rá minden utamon – A panaszkodás mankójára támaszkodtam. És nem tartottam szemelőtt Isten útját– irigykedve figyeltem mások útjait. A tüském kezdte beárnyékolni a hitemet, és rádöbbentem, hogy a szívemet kell rendbe hoznom.

Ebben az életben mindannyiunknak vannak tövisei. Ezek a tövisek lehetnek önmagunk által okozottak, okozhatják mások, vagy egyszerűen a megtört világunk igazságtalanul megélt következményei lehetnek. Néhány tövis csak egy ideig van velünk, míg mások egész életünkben maradnak. Tüskék amik lehetnek a depressziótól, a szorongástól, a haragtól és a függőségtől. Veszteség, válás, meddőség és megtört kapcsolatok tüskéi. Tüskék a krónikus betegségekben, és a fizikai fogyatékosságokban és mindenben, ami ezekhez kapcsolódik.

De az Igazság, amelyhez ragaszkodnunk kell, az, hogy ezek a tövisek csak tövisek. És egyetlen tüske sem árnyékolhatja el soha Urunk szuverenitását. Isten ismeri küzdelmeinket; Látja fájdalmunkat; és arra hív bennünket, hogy teljes mértékben bízzunk benne. Pálhoz hasonlóan teljesen alávetni magunkat az Úr akaratának és követni Őt. Miért? Mert ereje gyengeségeinkben tökéletesedik ki! Amikor szívünket odaadjuk mennyei Atyánknak, kegyelemből az Ő jelenlétébe léphetünk. Ekkor már nem egyedül viseljük a tövisünket.

A szorongás továbbra is küzdelem maradt számomra - nem "szabadultam meg tőle". De amikor teljesebben bízom az Úrban, jobban meg tudom látni, hogy az Ő jósága működik - a bánatomat dicsekvéssé alakítva -, mivel ereje minden nap támogat, és békessége elcsitít minden őrjöngő gondolatot. Istennel az oldalamon kitarthatok. És ugyanez megragadható számodra is.

Mennyei Atyám, köszönöm szuverén jelenlétedet és gondoskodásodat az életemben. Bocsáss meg azokért az alkalmakért amikor bizalmam megingott, és sokat panaszkodtam. Formáld át a szívemet, és segíts, hogy veled összhangban járhassak. Jézus nevében, Ámen.

forrás: Corrie Gerbatz: The Practice of Trusting God More Fully https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2021/05/18/the-practice-of-trusting-god-more-fully

kép: pinterest