Drága Istenem, add nekem a szíved


„Amikor közelebb ért, és meglátta Jeruzsálemet, megsiratta, és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől.” (Lukács 19,41-42)


Egy homályos hotel szobában nők imakérései hangzottak el egymás után. A csendes nap meghittsége meglágyította szívünket egymás sebezhetőségére.
Egy hölgy bizalmasan megosztotta, hogy gyermekének rettentően szüksége van a gyógyulásra. Egy másik, hogy micsoda szívfájdalom érte a családját. Többen arra kértek minket, hogy imádkozzunk értük, képesek legyenek megbocsájtani valakinek.
Végül odajött egy nő, akinek ömlöttek a könnyei az arcáról. „ Szükségem van az imáitokra, hogy abba hagyjam a sírást”, magyarázta. „Majd megszakad a szívem a körülöttem élőkért, akik nem ismerik Jézust. Úrrá lett rajtam. Alig tudok bármit tenni a fájdalom miatt.
A szoba elhalványult előttem, és ott találtam magam egy történet közepén, amely több ezer éve történt: Jézus dicsőséges bevonulása Jeruzsálembe Húsvét előtt.
A rész eleje, amely a Lukács 19-ben található, örömteli. Jézus elküldi két tanítványát, hogy szerezzenek Neki egy szamarat, betöltve a próféciát a Messiásról, az Ótestamentum szerint, Zakariás könyvében. Ahogy Jézus ment tovább, az emberek az útra terítették felsőruhájukat.
A tömeg és a tanítványok ezt kiáltották azon a napon, amit mi ma Virágvasárnapnak nevezünk:
"Áldott, a király, aki az Úr nevében jön! A mennyben békesség, és dicsőség a magasságban!" (Lukács 19,38)
Mégis mindeközben, Jézus nem sütkérezett a dicsértben. Helyette túlcsordult a szíve szomorúsággal.
„Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: "Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak, és mindenfelől szorongatnak; földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét." (Lukács 19,41-44)
Jézus össze volt törve, de nem egy olyan viszonylag kis dolog miatt, amely az emberi érzéseket mozgatják. Fájdalma azon a tényen alapult, hogy Ő volt a Megváltó, akit a világ oly régóta várt.
Isten kiterjesztette az Ő kegyelmét és irgalmát Krisztuson keresztül, de a világ elfordult Tőle.
Te és én egy hasonló világban élünk ma. A világunk elfordult attól, amit Jézus kínál – amire kétségbeesetten szükségünk van.
Mialatt Ő még mindig kiterjeszti a békét, kegyelmet és megbocsájtást a világ felé, én sokszor küszködöm az erre vonatkozó szükségemmel. Időnként úgy gondolom, valahogy ki tudom érdemelni a jót magamtól. Inkább választom a bűnt a megmentés helyett, és önmagamat helyezem előtérbe a Megváltó helyett. Jézus nem csak pár könnycseppet ejtett a visszautasítás miatt. „Megsiratta” – ez az erős szó kifejezi az elveszett világ felett érzett mély gyászát. Vágyom az ilyen lelkület után.
A nő gyengéd sírása teljesen visszahozott az imakörünkbe, és csak ismételgette, „Kérlek, imádkozzatok értem, hogy abbahagyjam a sírást.”
„ Nem tudok,” suttogtam. „ Kérlek, imádkozzatok értem, hogy elkezdjek sírni. Imádkozzatok értem, hogy megteljen a szívem érzékenységgel és sírással az elveszettekért. Mint a te szíved. És mint Jézusé.
Ez a szent hét kezdete, pár nappal Húsvét előtt, amikor örvendezünk Jézus feltámadásának és az életnek. De mielőtt dicsőítenénk Istent, álljunk meg egy pillanatra, sirassuk meg ezt az elveszett világot, ahogy Jézus tette Jeruzsálem felett. Zokogjunk, gyászoljunk, jajgassunk. Fordítsuk át gyászunkat egy kéréssé, és könyörögjünk Istenhez, hogy ébressze fel az embereket, érezzék szükségét a bensőséges kapcsolatnak az élő Istennel. Ő még mindig életet akar hozni a halál helyett.



Drága Jézus, kérlek, add nekem a gyászod azok felett, akik még nem ismernek és elutasítanak Téged. Ezen a Húsvéton emlékeztess arra, mennyire szükségem van Rád. Segíts meglátni a Kegyelmedet. Ruházz fel a szomorúság és gyengédség csodás egyvelegével, amely rámutathat az embereknek a keresztre és egy új életre. Édes Istenem, add a Te szíved ezért a világért, hogy meglássa mindenki, mennyire szükségük van a mindannyiunk számára elérhető megváltásra. Jézus nevében, Ámen.

Mai igazság:
„Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen.” ( 2 Péter 3,9)

Elmélkedj és válaszolj:


Kinek van szüksége a környezetedben Krisztusra? Írd le a nevét egy kártyára, és vidd magaddal a héten mindenhova, hogy ne felejts el imádkozni érte!

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések