Amikor a megbocsájtás még mindig fáj

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (János 15,5)

A kiabálásuk visszhangzott a házban. Egy új nap kezdődött, de ugyanaz a harc, ahogy a lányaim veszekedtek az áhított játék felett éppen. Bántó szavak hangoztak el: „Jó, akkor most már nem vagy a legjobb barátom.” Keresztezett karok. A pici mellkasok dühödten emelkedtek.
Kiengedtem egy hosszú, ingerült sóhajt mielőtt kirobbant volna belőlem az első reakcióm:„Lányok…” (vészterhes szünet a dráma kedvéért)”… mi folyik itt? Min veszekedtek? A mi házunkban megosztunk. A mi házunkban kedves szavakat használunk. Mindkettőtöknek bocsánatot kell kérnie, és mindkettőtöknek meg kell bocsátania.
Hezitálás nélkül engedtek karjuk szorításán és bocsánatot kértek egymástól.
Megölelték egymást, megbocsátottak egymásnak és visszaállították a „legjobb barát” státuszt egymásnak, még mielőtt sós könnyeik eláztathatták volna arcukat. A munkám kész! Sütkéreztem egy kicsit a mini anyuka-győzelem pillanatban. Vártam volna egy kis alkudozást, talán egyiküktől egy dührohamot is, sajnos, semmi többre nem volt szükség. Olyan egyszerű volt, mint ami volt… legalábbis nekik.
De nekem? Ha őszinte akarok lenni, nem mindig érzem ilyen egyszerűnek a dolgot. Tulajdonképpen, az utóbbi hetekben egy régi fájdalom tüskéje bomlasztotta a lelkemet és mind a nappalaimat, mind az éjszakáimat gyötörte.
Nem-e törekedtem békére az adott szituációban? Nem-e fogadtam el a bocsánatkérést és ígértem, hogy megbocsátok? De, megtettem. Elköteleztem magam a továbblépésre is a szeretetben, és mégis…a tüskék itt maradtak.
Megbocsátani, mikor fáj, nem olyan könnyű.
Mivel nem találtam válaszokat, a Bibliához fordultam abban a reményben, hogy megtalálom a hiányzó darabkákat a megbocsátáshoz, ezzel megszabadítva megterhelt szívemet. A Máté 5-ben Jézus beszél a megbékélés fontosságáról.(23-24.vers) Én megtettem ezt.
A Máté 6-ban Jézus arra figyelmeztet, hogy Isten bocsánata függ attól, mi hogyan bocsátunk meg másoknak. (14-15. vers) Megértettem ezt.
Jézus azt mondja Péternek a Máté 18-ban, hogy a megbocsátásunknak nem szabad határt szabni. (21-22 vers). Ezzel valószínűleg megbirkóztam.
És az Efézusi levél 4. részében Pál arra emlékezteti a gyülekezetet, hogy legyenek könyörületesek és bocsássanak meg egymásnak, ahogy Isten is megbocsátott minekünk. (32. vers). Megpróbáltam így tenni!
De még mindig hiányzott valami…És addig nem jöttem rá mi az, amíg Jézus nem mutatta meg nekem azt az igazságot, amelyet már rég elfelejtettem:

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni.” (János 15,5)

A szívem alázatosan meghajolt a valóságnak. Istent kihagyva próbálkoztam a bántást megbocsátani. Úgy gondoltam, csak mert ismerem az evangélium igazságát a megbocsátásról elég, és azt hittem (rosszul), hogy ha meg akarok bocsátani, csak meg kell erőltetni magam.
De nem tudtam, – legalábbis nem a saját erőmből- és a fájó tüske a szívemben volt ennek a bizonyítéka. Továbbá, hogy megtapasztaljam Isten megerősítő és állhatatos békéjének gyümölcsét, az Úrban kell maradnom és az Ő erejére támaszkodni, hogy meg tudjak bocsátani.
Mindannyiunkkal ez van.
Megbocsátani másoknak, ahogy Isten megbocsátott nekünk, egy olyan feladat, amely erőnkön felüli. Mivel emberek vagyunk, sosem tudnánk igazán megbocsátani, ahogy Isten parancsolta. És mégis ezt kéri tőlünk…miért? Mert Isten sosem szánta nekünk azt, hogy egyedül, önmagunktól bocsássunk meg! Istennek volt egy megváltási terve már a kezdetektől fogva, amely a megbocsátásban gyökerezett. Jézus Krisztus vérén keresztül, ott a Golgotán, megbocsátotta nekünk bűneinket.
A Szentlélek jelenlétével Isten megáldott minket a megbocsátás ajándékával. És drága barátnőm, ha Isten erejére támaszkodunk a gyógyulásban, akkor teljes mértékben tudunk élni ezzel az ajándékkal. Őáltala meg tudunk bocsátani annak, aki látszólag nem érdemelné meg, Ő képessé tesz arra, hogy többször is megbocsássunk, és Isten végzi el bennünk, hogy meg tudjuk bocsátani a megbocsáthatatlant, így végül a fájdalmas tüske helyét átveszi az a szőlővessző, amely telve van kegyelmet árasztó gyümölccsel.

Válasszuk a megbocsátást a mai nap. Még ha fáj is.

Drága Istenem, keresd a szívem. Mutasd meg nekem a bennem lévő tüskéket, amikor megpróbáltam téged kizárva megbocsátani. Imádkozom azért, hogy ezeket a fájdalmakat fedezd be a Te gyógyító kegyelmeddel, és a Te erőd által segíts, hogy meg tudjak bocsátani másoknak teljesen, ahogyan Te is megbocsátottál nekünk. Jézus nevében, Ámen.

Mai igazság:
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.” (Filippi 4,13)

Elmélkedj és válaszolj:
Hogyan jelentkezik az életedben az, amikor nem bocsátottál meg valakinek? Imádkozó szívvel gondold át, és tárd fel a szíved Isten előtt még ma.

(https://www.proverbs31.org/read/devotions/full-post/2020/03/06/when-forgiveness-still-hurts, fotó: pinterest)