Szerinted szép vagyok?

„ A királyt elkápráztatta szépséged…” Zsolt 45,12

Együtt táncoltunk fiaimmal harsogó zene mellett a konyhában, miközben szépen elraktuk az edényeket. Otthonunk szentélye az egyetlen hely, ahol táncolni tudok az utóbbi időben anélkül, hogy zavarba hoznám őket – ami persze nem akadályoz meg abban, hogy a kocsiban is ritmusra mozogjak egy-egy jó szám hallatán. Különben is, ma mindenütt táncra perdülnék, mert táncos kedvemben vagyok.

Hogy miért? Kaptam egy pár új csizmát. De nem ám amolyan szolid, negyveneseknek való lábbelit. Ez magas sarkú és kényelmetlen. De szépnek érzem magam benne.

Remélem, nem törlöd ezt az áhítatot, mert úgy gondolod, a valódi szépség belülről fakad. Én is tudom. De kérlek, olvasd tovább.

Emlékszem egy másik pár csizmára, amiben egyszer régen szépnek hittem magam. Valahogy rávettem nagymamámat, hogy vegyen nekem egy akkor nagyon menő go-go csizmát – harmadikos koromban. Fehér volt és feszes, zippzár futott az oldalán majdnem a térdemig. Abban a csizmában nem volt elég a járás, ide-oda billegtem, lebegtem benne.

Vacsorázni mentünk, nevetve forgolódtam a csizmámban, megrészegített a felnőttek figyelme, és csodálatos volt szépnek éreznem magam kilenc évesen.

Éltél már át ilyet? Legyünk bár harmadikosak vagy harmincvalahány évesek, női szívünk vágyik arra, hogy szépnek higgye magát.

Néha elbújunk ez elől a vágy elől. Úgy gondoljuk, egy keresztény nő a hiúság vétkébe esik, ha elismeri, hogy szép szeretne lenni. Nemde a jellemünk szépítgetésével kéne foglalkoznunk, nem a külsőnkkel? Emellett, minden nő tudja, milyen könnyen feltölt minket mások figyelme, elismerő tekintete az egyik pillanatban, s milyen értéktelennek, bizonytalannak érezzük magunkat rögtön a másikban.

Élénken emlékszem, hogyan pukkadt ki harmadikos lebegésem-lelkesedésem a go-go csizmákban, s ömlött szét bennem az értéktelenség érzése. Egyetlen szempillantás alatt elmúlt az est varázsa, mikor egy idősebb rokon éles szavakkal megdorgált: „Elég legyen. Hagyd abba a magamutogatást, és ülj már le.” Ezt tettem az est hátralévő részében. Csendben, szégyenkezve ültem, távolról sem éreztem már szépnek magamat.

Kislányokként és nagylányokként szépségünket gyakran eltemetik a hasonló megnyilvánulások mások részéről. Vagy áldozatává válik mindennapi kötelességtudatos robotunknak, megtört szívünknek, beteljesületlen álmainknak. Megpróbáljuk félrelökni magunkban a vágyat, s azt szajkózzuk, hogy a testi szépséggel foglalkozni haszontalan dolog.

Ám mélyen valahol érezzük, hogy ez hamisan cseng.

Szerintem sokkal közelebb áll az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk: nem akarjuk, hogy kizárólag a külső szépségünk vonzzon valakit, de azt sem, hogy ne vegyen róla tudomást.

Arra vágyunk, hogy mind belsőnk, mind külsőnk szép legyen. Egyik a másik nélkül nem valós önmagunk, s mi azt szeretnénk, ha valaki látná, milyenek vagyunk valójában. Azt szeretnénk, ha valakit elkápráztatnánk teljes, külső-belső valónkkal.

Mi lenne, ha ahelyett, hogy lefokoznánk ezt a vágyat, inkább szeretettel elfogadnánk? Mi lenne, ha Isten által belénk ültetett vágynak ismernénk el, ami női szívünkhöz természetszerűen hozzátartozik?

Ahogy ezen elmélkedtem, hihetetlen dologra jöttem rá: Isten nemcsak nekünk adta ezt a vágyat, de ki is elégíti. A Király gyönyörködik szépségünkben (Zsolt 55,12).

A Király teljességemben lát engem. Látja, ahogy kínlódom, hogy segítsek gyermekemnek összeállítani újságkivágásokból a projektjét, vagy elkészíteni a pályázati anyagát, hogy ne legyen benne kivetnivaló. Látja, ahogy időt szakítok a barátnőmre, akinek bátorításra van szüksége, látja, ahogy a férjemet szeretem. És látja, ahogy a testem gondozásával törődöm.

Isten, a mi mennyei Atyánk alakította ki és teljesíti be vágyainkat. Kívülről-belülről ismer, és nem csalódik bennünk, nem elégedetlen. El van kápráztatva. Igen, tőled!

A Királyt elkápráztatja szépségünk. Hát ezért táncolok ma az új csizmámban. Gyere, csatlakozz hozzám. Vedd fel a legmenőbb cipődet, erősítsd fel a zenét, és táncolj. Rajtad van az Ő szeme, és gyönyörködik!

Istenem, semmi sem tesz szebbé engem, mint a Te szereteted. Köszönöm, hogy Mennyei Király vagy, aki mindenestül ismer és szeret engem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2011.01.18., Melanie Chitwood, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)