Amikor tanácstalan vagy

„Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.” 2Krón 20,12b

Hajnali 5. Teljesen éber vagyok. Körbe-körbe vágtáznak agyamban a gondolatok. Mellkasomat szorítja az aggodalom.

Édesanyámnak nemrég agyvérzése volt, gondolataim ekörül kavarognak. Meddig lesz kórházban? Meddig tart a rehabilitáció? Apa hogy fogja bírni? Ki vigyáz a fiúkra, amíg a férjem a munkahelyén van, én meg a szüleimnek segítek? Olyan helyzetben találtuk magunkat, amiben még nem voltunk, olyan kérdésekkel szembesülünk, amikre nem tudjuk a választ.

Meglehet, te is ismered ezeket a hajnali éber órákat a kavargó gondolatokkal, válasz nélküli kérdésekkel. Talán a pénzügyi helyzetetek, a munkád vagy annak hiánya, egy elszabadult gyermek, betegség, házassági problémák, nagycsaládi bonyodalmak okozzák az álmatlanságot. Az is lehet, hogy nem egy nagyobb, hanem sok apró, megoldatlan probléma telepedik rá elmédre, szívedre. Kérdések pattannak ki egymás után, majd tovatűnnek, hogy átadják helyüket újabbaknak, gondolatok örvénylenek szünet nélkül.

Azon a hajnalon, ahogy éberen feküdtem az ágyon, eszembe jutott egy jól ismert, kedves, bibliai vers: „Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk.” Felkeltem, lementem a nappaliba, elővettem a Bibliámat, és kinyitottam ennél a versnél, ami pontosan megfogalmazta, amit átéltem.

A fenti vers szövegkörnyezetével is megismerkedve, a 2Krónikák 20. részében találunk néhány elvet, amit követhetünk szorongatott helyzetünkben. Azt olvassuk, hogy mikor jelentették Jozafát királynak, hogy nagy sokaság jön ellene, hozzánk hasonlóan ő is megijedt (2Krón 20,2-3). Ám ahelyett, hogy a megoldhatatlan helyzet miatt aggódó gondolatai futóhomokjába süllyedt volna, a király „az Urat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában.”

Imádkozás és böjtölés közben a király és Júda népe felidézte mindazt a jót, amit Isten a múltban értük tett, és hangot adtak hitüknek, hogy a jövőben sem hagyja el őket. Elismerték gyengeségüket és hitüket Isten hatalmában.

Édesanyám betegsége ráébresztett, milyen gyorsan megadom magam a tehetetlenséget sugalló gondolatoknak. Mi lesz, ha nem épül fel teljesen? Ha nem fog tudni járni? Mi lesz, ha állandó felügyeletre szorul?

Meg kell tanulnom, hogy hagyjam el ezeket a gondolatokat, forduljak Isten felé, adjak hálát Neki mindazért a segítségért, amit eddig kaptam Tőle, s vegyem észre hűségét, amivel a jelen pillanatok nehézségeiben is mellettem áll. Hozzá fordulok tanácsért, bölcsességért a legapróbb részletekben is. Rászögezem a tekintetem, amíg várom a válaszát.

Mit látsz megoldhatatlannak az életedben? Milyen kérdések nyugtalanítanak, amelyekre nem találsz választ? Kövesd Jozafát király példáját. Fordulj el aggasztó gondjaidtól, ismerd be, hogy nem látod a kiutat, és tekints Arra, aki látja, aki tudja a megoldást.
 

Istenem, Rád tekintek, Te vagy mindenek Ura. Kezedben tartod az irányítást. Nem nekem kell mindent megoldanom. Amikor nem látom az utat, megköszönöm Neked, hogy Hozzád fordulhatok eligazításért, bölcsességért. Te vagy az én „Csodálatos Tanácsadóm” (Iz 9,5). Kezedbe teszek le minden terhet, ami nyomasztja a lelkemet, az elmémet. Köszönöm, hogy a Te szerető gondjaidba ajánlhatom őket. Rád tekintek, tudva, hogy ki fogsz szabadítani az örvényből. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.12.20., www.proverbs31.org, Melanie Chitwood, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)