Olvasói gondolatok - Idővel jobb lesz

"Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!"

I. Thessz. 4:18.

Amikor az embert veszteség éri, az elmondhatatlanul nehéz. Amikor egy barátot veszít el, az leírhatatlan fájdalom. Ilyenkor fel tesszük magunknak a kérdést. Idővel jobb lesz? Vagy jobb lehet? Erre a választ csakis Isten tudja megadni. Az ő vigasztaló erejével jobb lehet napról napra, hónapról hónapra, évről évre. Én egy nagyon jó barátnőmet veszítettem el egy hirtelen jött betegség miatt. Még a főiskola évei alatt ismerkedtünk meg. Mindig nagyon jól megértettük egymást. A diplomaosztásaink után is tartottuk a kapcsolatot, de sajnos nem találkoztunk túl sűrűn, amit utólag sajnálok is. Viszont nem volt olyan dolog, amiről ne tudtunk volna jóízűen beszélgetni vagy nevetni. Házasságkötéseink után már a férjeink is csatlakoztak a baráti kapcsolatunkhoz. Innentől kezdve igyekeztünk együtt találkozókat szervezni. Tavaly a férjemmel úgy döntöttünk, hogy őket kérjük fel a szerintünk legfontosabb és egyben legszebb szolgálatra a keresztszülőségre. Ők ezt szívesen el is fogadták. Szerintem mindannyian azt terveztük, hogy ebben a barátságban így együtt fogunk megöregedni. Sajnos azonban ez nem így történt. Most a családja és mi is értetlenül állunk az események előtt. Hogy lehet, hogy ilyen hirtelen és ilyen fiatalon távozott közülünk. Mindenkit felkészületlenül ért a hír. Nem tagadom és nem is tudom, hogy a férjemmel az utolsó pillanatig reménykedtünk a gyógyulásában, még akkor is, amikor emberileg már lehetetlennek látszott a helyzet. De azokban az órákban is arra gondoltunk, hogy Istennek semmi sem lehetetlen és bíztunk a csodában. Sőt abban is hittünk, hogy bár nem volt ébren, de hallja amit mondunk neki. Folyamatosan imádkoztunk is érte miközben a családjában is igyekeztünk a lelket tartani. Isten meg is hallgatta az imáinkat, ugyanis ha csak egy rövid időre is, de javult a barátnőm állapota. Ezzel Isten egy pici remény sugarat ragyogtatott fel, éppen csak annyi időre, hogy a családtagjai el tudjanak búcsúzni tőle. Aztán pár nap múlva bekövetkezett, amitől mindannyian féltünk. A barátnőm nem tudott tovább harcolni a kórral és örökre megpihent.Nem tudom mennyi idő lesz míg majd elfogadjuk az elfogadhatatlant és felfogjuk a felfoghatatlant, de két dologban biztos vagyok. Az egyik az, hogy csak Isten tud majd ebben segíteni, a másik az, hogy soha nem fogjuk elfelejteni. És most fel teszem újra a kérdést. Idővel jobb lesz? Talán. De az is bizonyos, hogy csak a vigasztaló Atyánk tudja begyógyítani fájó sebeinket, ahogyan azt megígérte. "Vigasztaljon meg engem szereteted, ahogyan megígérted..." Zsoltárok 119:76. Bármilyen nehéz helyzeten megyünk most keresztül, bármilyen nagy is most a próbatétel, Isten segítségével túl juthatunk rajta és idővel enyhülnek majd a fájdalmaink. 

Vigasztaló Atyánk. Csak te tudsz gyógyírt adni fájó sebeinkre csak te tudsz minket átvinni az élet nehézségein. Te ismered egyedül szívünket és annak fájdalmait. Adj nekünk vigasztalást, reményt, hitet.Így legyen. Ámen. 

 Sz. Ágnes