Nem akarok „jó" keresztény lenni

„Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.” Zsolt 119,18

A jó keresztény olvassa a Bibliát.

A jó keresztény szeresse a Bibliát.

A jó keresztény értse meg a Bibliát.

A jó keresztény éljen a Biblia tanítása szerint.

Ezek az állítások formálták az életemet és összegezték a gondolataimat Isten igéjéről hosszú éveken át. Úgy gondoltam, én nem vagyok „jó keresztény”, mert egyik állítás sem volt igaz rám. Te már vontál le ilyen következtetéseket a Bibliával kapcsolatosan magadról és a gondolataidról? Te is úgy érzed, nem vallhatsz színt, mert félsz, hogy elítélnének?

Én így éreztem. Őszintén hittem, hogy mivel nem végeztem szemináriumot, és szándékomban sem volt ezt tenni, eleve ki van zárva, hogy megértsem a Bibliát. Ha pedig nem értem, hogyan tudnám felfogni az igazságokat, amikhez az életemet igazítanom kéne?

Nem szerettem a Bibliát. Magammal vittem a templomba. Hittem, hogy Isten megmásíthatatlan, tévedhetetlen kinyilatkoztatása. Felnyitottam, hogy megkeressem az igéket, amivel kitölthetem a bibliaórákon a teszteket. De semmi vágyat nem éreztem arra, hogy jobban megismerjem. Hogy járhatok már 30 éve templomba, hogy nevezhetem magam kereszténynek, ha nem vágyom olvasni és ismerni a Bibliát? Bennem van a hiba, de hol?

Mindez megváltozott, amikor 2006-ban elhatároztam, hogy „jó” keresztény leszek, és elolvasom az egész Bibliát. Összeszedve minden akaraterőmet, nekiláttam, hogy az évet a Biblia olvasásával töltöm. El akartam érni, hogy megszeressem és megértsem Isten Igéjét, hogy „jó” keresztény lehessek. Az első bibliaolvasós év tapasztalatai csodálatosak, életfordítóak voltak. Isten és az Ige által fény hullt minden korábbi hamis következtetésemre.

Megtudtam olyan igazságokat, amikhez igazíthattam az életemet? Igen. Értettem mindent, amit olvastam? Nem. Rájöttem, hogy Isten Igéje gazdag tárháza az életben alkalmazható tanításoknak, melyekkel Isten a legtöbbet tudja kihozni az én életemből is, de nem kell erőltetnem, hogy első olvasásra mindezt megértsem. Isten azt szeretné, ha nem hagynám abba az olvasást, hogy akkor nyilvánítsa ki számomra az Ige egy-egy igazságát, amikor alkalmasnak látja.

Azt is nagyon tudatosan akartam, hogy a szívem megszeresse Isten Igéjét. Sikerült-e mélyen beleszeretnem első olvasáskor? Nem mondhatnám. Ha ezen megütközöl, elmondom, mit éreztem. Inkább így kéne feltenni a kérdést: Mélyen beleszerettem az akarásba, hogy közelebbről megismerjem Istent és az ő Igéjét? A válasz határozott igen. Az Ige iránti szeretet fokozatosan alakult ki és mélyült el, ahogy telt az idő, amit az olvasására és tanulmányozására szántam.

A leghasznosabb lecke, amit megtanultam az első évben, amikor végigolvastam a Bibliát, az volt, hogy Nem akarok „jó” keresztény lenni. Nem. Nem akartam és nem akarok „jó” keresztény lenni. Vegyél levegőt. A „jó” azt jelenti, hogy minőségben, mennyiségben, mértékben kielégítő, megfelelő. Sosem akarok Isten Igéjében „jó” diák lenni, aki elégedett tudása minőségével és az idő mennyiségével, amit a tanulásra szán. Elhatároztam, hogy tanulom, élem és szeretem Isten Igéjét azáltal, hogy újra és újra elolvasom mindaddig, míg Jézus megérkezik.

Uram, köszönöm, hogy ránk hagytad Igédet, hogy tanuljuk, éljük és szeressük. Ő az iránymutató fény a sötétségen át vezető utunkon. Segíts, kérlek, elhatározásomban, hogy mindennap olvasom Igédet. Nem akarok „jó” keresztény lenni. Sosem akarok elégedett lenni a Veled való kapcsolatommal, azzal, amennyire ismerem erős, életfordító Igédet. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.10.27., www.proverbs31.org, Wendy Pope, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)